Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Isten és császár - Wiedenhoefer, Siegfried - Bolberitz Pál (ford.): Beszélhetünk-e politikai teológiáról?

BESZÉLHETÜNK-E POLITIKAI TEOLÓGIÁRÓL

43

vallásosság. Itt az ember először passzív: Isten cselekvését kell tudomásul venni a világban és a történelemben. De az üdvösség megköveteli a szabadakaratú választ az isteni felhívásra. A hit tehát út és cselekvés egyszerre.

A politikai teológia, amely meg akarja magyarázni a vallás és a politika viszonyát, ezeknél az alaptípusoknál természetesen különböző vonásokat mutat. Egyúttal most kezdik azt is felmérni, hogy a keresztény politikai teológiának világviszonylatban milyen hatása van a világ problémáinak megoldására.1

Hasonló sokféleségbe ütközünk akkor is, ha a kereszténység nagy ágait nézzük: a katolicizmust, a protestantizmust és a keleti ortodoxiát. Az ortodoxiában más az egyházak és az állam viszonya, mint a nyugati egyházak esetében. Sőt nyugaton is van különbség. Max Weber pl. megállapítja, hogy a világ felé fordulás etikája és a vallási aszkézis más a katolikusoknál és a protestánsoknál.11 12 13

3. A modern kor ambivalenciája és pluralizmusa. Az újabb politikai teológia úgy értelmezte magát, mint a hit és a politika viszonyára vonatkozó reflexiót, az újkor és a felvilágosodás látókörében. Ezzel hermeneutikai célt is követett, vagyis a keresztény tanítás politikai jelentőségének és funkciójának a megállapítását, azonkívül egy hitvédelmi célt: a valláskritikával átszőtt újkori gondolkodásba újra belevinni a keresztény tanítás hatását a társadalmi életre. Közben azonban a modernség ambivalenciája is egyre jobban kitűnt, s ebben a politikai teológia új kihívást látott.14 Azonkívül a modern világ egyre inkább úgy jelenik meg, mint pluralisztikus terv, ezért a vallás és a politika is új viszonyban jelentkezik. Például Franciaországban a „felvilágosult” értelmiség harca az egyházi konzervativizmus ellen, Németországban az absztrakt idealizmus ütközik az állam igényével, hogy a társadalom partikuláris érdekeit képviselje. Az Egyesült Államokban a modernség nemcsak a pragmatizmus és az idealizmus ütközésében jelentkezik, hanem a puritanizmus formáiban is.15 Az

11 Lásd: A. Pieris in: Zeitschrift für Missionswissenschaft 66 (1982) 5-33.

12 R. Münch, Die Kultur der Moderne, Frankfurt 1984.

13 Lásd: J. Lyotard, La condition postmodern, Paris, 1979.

14 M. K. Taylor, Remembering Esperanza, Mary Knoll, 1990.

15 R. Münch, Die Struktur der Moderne, Frankfurt 1984.