Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Isten és császár - Wiedenhoefer, Siegfried - Bolberitz Pál (ford.): Beszélhetünk-e politikai teológiáról?

42

SIEGFRIED WIEDENHOFER

nyos civilizáció uniformizálásának. Az európai modernség, amely lényegében a vallásháborúkból nőtt ki, egyszer már megkísérelte a második utat.7 A kultúrának és a vallásnak a politikai jelentősége a jövőben így, vagy úgy, még növekedni fog. A politikai teológiának melyik formája lesz képes elkerülni ilyen politikai és gazdasági feszültségek között a fundamentalizmus és a liberalizmus alternatíváját?

2. A kultúraközi és vallásközi bonyolult kapcsolatok megtapasztalása. Eddig a politikai teológia olyan értelemben volt Euró- pa-központú, hogy kimondottan nyugati összefügésekben jelentkezett, és csak az újabb kor szocializmusának, liberalizmusának, konzervativizmusának vagy totalitarizmusának az alternatíváit tanulmányozta. Nagyrészt ugyanaz a helyzet a felszabadítás teológiájával Dél-Ameriká- ban is. A most elinduló világméretű kulturális és vallási kapcsolatok keretében azonban megmutatkozik, hogy a vallási tapasztalás alaptípusai nagyon különbözők,8 és ezért a vallás és a politika kapcsolatában is nagyon különböző formák lehetnek.9 10

Az ókori mitikus vallásokból és kultúrákból való kitörés (Kr.e. 800-200) vallás tipolóaiailag legalább három különböző formát mutatott: emberközpontút19 a történeti vallásokban (zsidóság, kereszténység, iszlám), lélekközpontút a misztikus-lélektani színezetű vallásokban (hinduizmus, buddhizmus, gnózisz) és kozmoszközpontút a kozmikus vallásokban (taoizmus, konficianizmus, sintoizmus, afrikai és ausztráliai törzsi vallások). A misztikus-lélektani vallásosság adja a nagy ázsiai vallások (hinduizmus, buddhizmus) egységes hátterét. A középpontban az identitás megtapasztalása áll. Az egyén elmerül az „egynek” (ami egy vagy minden?) terngerében, vagy titokzatosan egyesülni akar vele. A végállomás a beolvadás és az egység. A kozmikus-társadalmi vallásosság a távolkeleti vallásokat jellemzi (taoizmus, sintoizmus, konfucianizmus). A vallási tapasztalás eszköze és célja a világ, annak harmóniája és polaritása (yin és yang). A nyugati vallások (zsidóság, kereszténység, iszlám) célja a történeti-személyes

7 R. Koselleck, Kritik und Krise, Frankfurt, 1976.

8 M. Eliade, Kosmos und Geschichte, 1976.

9 M.I. Stackhouse, in: The Encyclopedia of Religion, 11, 408 kk.

10 Vagy Isten-emberközpontút, hiszen a zsidó-keresztény kinyilatkoztatásban az ember csak Istentől tudhatja meg, ki is az ember valójában. (A szerk. megj.)