Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): A cölibátus, mint a papi élet és szolgálat formáló ereje
A CÖLIBÁTÜS, MINT A PAPI LÉT ÉS SZOLGÁLAT FORMÁLÓ EREJE 75 A nőtlenséget tehát lelki és természetfeletti értéknek kell elismerni egy sajátos értékrenden belül, amely a tiszta evilágiságba, a természetes célirányosságba és a fogyasztói gondolkodásba bezárkózott emberek és keresztények számára már messzemenően elérhetetlen. A hit szemével nézve világos, hogy a „Mennyek Országáért” vagyis a „Krisztusért vállalt” nőtlenség a Jézus Krisztusban Istennek történő teljes odaadás értékes kincsét jelenti, ami semmiképpen sem irányul a házasság saját értéke ellen, hanem azt meghaladja Isten Országának kegyelmi-eszktolgikus rendjében, mégpedig objektíve és nem csak szubjektív-individuális erényként vagy csupán teljesítményként. Természetesen, ennek az értéknek a felfogásához szükséges a már említett hívő-kegyelmi beállítottság, amelyet Jézus követelt tanítványaitól: „Aki fel tudja fogni, fogja fel” (Mt 19,12). Szent Pál az elsők között utalt erre, amikor így írt: „A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban a világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, így megosztott" (lKor 7,32). Ez a gyakorlati élettapasztalatból jövő vélemény nem végérvényes teológiai megalapozásként értendő, amely a házasoktól el akarja vitatni a belső kapcsolódást Istenhez és Krisztushoz. A kijelentés értelme inkább a „megosztott” és „megosztatlan” szembeállításában van, a Krisztus iránti közvetlen vagy közvetett odaadásban, a vele való kizárólagos egyesülésben. A papi életben Krisztussal való osztatlan, közvetlen és kizárólagos kapcsolat és egyesülés kívánatos és adott. Ez főként a II. Vatikán Zsinat által a hagyományból kiemelt jellegben jut kifejezésre, ami szerint a pap Krisztus helyettese és reprezentánsa. Az egyházi rend szentsége „a papot a Szentlélek kenete által különleges jeggyel jelöli meg, és ilyen értelemben Krisztushoz hasonlóvá teszi, úgy, hogy Krisztusnak, a Főnek a személyében tudjon cselekedni.”15 így lehet a hivatalos, törvényes Krisztus-reprezentációban fölfedezni a papi egzisztencia alapvető összetevőjét, vagyis azt az egyedi természetfeletti személyi jelleget, amely őt elvezeti egy egészen sajátos közösségre Krisztussal. 15 Presbyterorum ordinis 2,13. Lumen gentium 10,28. Sacrosanctum concilium 33.
