Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): A cölibátus, mint a papi élet és szolgálat formáló ereje
76 LEO SCHEFFCZYK Ezt a „megjelenítést nem szabad pusztán joginak és hivatalinak felfogni, úgy, mint például egy nagykövetnél, aki az állami hatóságokat pusztán jogilag és hivatalosan képviseli. Mivel a szentelés a papot mint embert és mint személyes egzisztenciát bensőleg és életszerűen ragadja meg, ezért lehet és kell a Krisztus-reprezentációt a pap benső életerejeként és életformájaként felfogni. A szentelés így magában foglalja a Krisztussal való életszerű összekapcsolódást, melyet Szent Pál e szavakkal fejez ki. „Többé már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem” (Gál 2,20); vagy: „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” (Fii 1,21). Ahol az apostol Krisztus életéről beszél saját életére vonatkoztatva, ott mindig Krisztus emberi életére gondol. Pontosan ennek kellene a pap földi életében megvalósulnia. A jelenkori krisztológiában nagy figyelmet fordítanak a történeti Jézusra és Jézus emberi életére, ami néha oda vezet, hogy alakjából túlzottan kiemelnek bizonyos modern vonásokat, például egyoldalúan hangsúlyozzák politikai jellegét. Ennek ellenére az ember Jézus szűzi élete alig kap figyelmet. Ezzel kapcsolatban vitathatatlan, hogy Jézus nőtlen élete a Logosz személyével való legbensőbb egységének és a Fiú isteni személyéhez való abszolút tartozásának kifejezése volt. így találóan elmondható: „Jézus házasságának gondolata az ő közvetítői mivoltának eszméjéből kifolyólag végrehajthatálán a valódi üdvrendben.”16 Ha pedig a pap személyes egzisztenciája Krisztus életének képmása kell hogy legyen, akkor a pap életéből nem hiányozhat a nőtlenség, mint Jézus életének meghatározó mozzanata. Ha hiányozna, akkor ez az üdvtörténetileg megalapozott Krisztus-reprezentáció jelentőségébe való mesterséges és önkényes beavatkozás lenne a nyugati, latin hagyományú Egyházban. Habár ezen a ponton mégsem beszélhetünk a nőtlenség és a Krisztus-reprezentáció összekapcsolásának abszolút szükségességéről, mégis beláthatjuk, hogy a reprezentáció-gondolat csak a nőtlenség mozzanatával együtt nyeri el integritását és teljes megvalósulását. Amint Krisztus, mint ember, a Logosszal való személyi egységét nem utolsósorban szűzi életével dokumentálta, úgy a pap sem mutathatja meg jobban Krisztussal való egységét és valódi képviselői 16 H. Doms, mint fönt.
