Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): A cölibátus, mint a papi élet és szolgálat formáló ereje
72 LEO SCHEFFCZYK nevezetesen azt, hogy a nyugati gót ariánusok szintén a szüzesség és a papi nőtlenség ellenségei voltak. A tübingeni teológus ezt logikusnak tartja, mivel „az ariánusok, akik a Megváltóban csak egy véges létezőt ismertek el, szükségszerűen a cölibátus ellenségei voltak”. A szüzesség ugyanis feltételezi a hitet „egy végtelen, valóban isteni erő közlésében”, 2 amit az ariánusok elutasítottak. Az Egyházban a ma agyontárgyalt „cölibátus-válság” hasonló helyen gyökerezik. Ahol az Isten emberré válásának titkáról szóló igazságot (amely minden testi életre a természetfeletti sugarát hinti és felszabadítja az utat minden természetes és földi túllépésére, lefokozzák egy szociális apostol megjelenésének köznapi magától ér- tetődőségére; ahol az új világra irányuló keresztény élet egy evilági sikerre és ’’szerencsére” fokozódik vissza; ahol Isten Országának esz- katologikus várását átértelmezik az evilági jólét és kispolgári megelégedettség megvalósításává; ott a „Mennyek Országáért” vállalt nőtlenség szükségszerűen elveszíti táptalaját és vonzóerejét. A nőtlenség a minden földit felülmúló (de értékét mégsem elvevő) világfeletti isteni titokban való gyökeres hiten áll vagy bukik, amely kifejeződést, támaszt és fogódzópontot akar találni ebben a világban. Ilyen fogódzópont a hit számára a papi cölibátus. Ez pedig csak akkor válik érthetővé és elfogadhatóvá, ha alapja a természetfeletti és eszkatologi- kus üdvösségbe vetett hit, mint az isteni Abszolutumhoz való igazodás, amely páli értelemben viszonylagossá teszi a földi világot (de nem tagadja annak értékét: v. ö. lKor 7, 29-31), mégpedig a „Mennyek Országáért vállalt” nőtlenségben. Márpedig a cölibátus a világfeletti valóságba és igazságba, a végső előttiben kifejeződni akaró végsőbe vetett töretlen hit eredménye és gyümölcse. Ahol viszont a végső előttit (lényegtelen, milyen köntösben!) végsőként állítják be, ott a cölibátus szükségszerűen a magába zárt, vallásosan feldíszített evilágiság, a fogyasztói és élvezetelvű életbe állítottság megzavarásának tűnik, sőt a dualizmus és szuprana- turalizmus gyanújának árnyéka vetődik rá. Ilyen környezetben szükségétől származik a freiburgi (ellenteológus) professzorok emlékirata, amely ellen frta Möhler 1828-ban a „Beleuchtung"-ot. Az emlékiratban felsorolt ellenvetések a cölibátus ellen lényegükben máig nem változtak. Vö. Hattrup, mint fönt, 121. 12 Ugyanott 66.
