Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): A cölibátus, mint a papi élet és szolgálat formáló ereje

A CÖLIBÁTUS, MINT A PAPI LÉT ÉS SZOLGÁLAT FORMÁLÓ EREJE

71

olyasmi, aminek nincs semmi köze a kereszténység lényegéhez. Olyan belső összefüggésről van nála szó, amely súlyt ad cölibátus mellett felhozott, sokszor pusztán külsőségesnek tűnő érveknek. Tehát a cölibátus esetében nem megszokásról, illendőségről van szó, hanem olyan életállapotról, ami a papság lényegével belső összhangban áll, és a lelki tapasztalatok révén olyannyira hozzászervesült az egyházi rendhez, hogy azzal életszerű, gyümölcsöző kapcsolatra lépett.

Persze, nem abból kell kiindulni, hogy a cölibátus nem azonos a papság lényegével és természetével, és hogy már eleve nem kapcsolódik hozzá. De az más, ha ezt a lényeget egzisztenciájában, a pap életében történő megvalósulásában fogjuk fel és ragadjuk meg. Ha a szentségi papság lényegét kapcsolatba hozzuk és átgondoljuk a pap személyes egzisztenciájával együtt (és a személyes egzisztencia az előre megadotthoz való személyes viszonyulást, a lényeg aktualizáció- ját, a létező ön- és világfelfogásának alakítását jelenti), akkor az a felismerés kínálkozik, hogy a papi egzisztenciában a cölibátus belső konformitással bír a papság lényegével, hogy igazán mint egzisztenciális valóság érthető meg, mivel a pap egzisztenciájának a lényegnek megfelelő rendeltetést és jegyet kölcsönöz.

1. A cölibátus, mint a természetfeletti hit kifejezője és alakító elve

Manapság érthető és átlátható okokból tagadják, hogy a cölibátusnak a cölibátus-kérdésnek bármi köze lenne a hithez.10 11 Azonban vannak külső bizonyítékok a történelemből, miszerint a cölibátus és a hit között belső kapcsolat áll fenn. A legutóbbi példa erre az a magyarázat, amely szerint a természetfeletti isteni kinyilatkoztatás lefokozása a természetes vallásosságra a cölibátus megszüntetéséhez is vezetett.11 Möhler egy másik példát hoz a korai egyháztörténelemből,

10 Vő. ennek ellenkezőjét D. V. Hildebrand, Zölibat und Glaubenskrise, Regensburg 1970, 90-93, 1. Fr. Görres, Laiengedanknen zum Zölibat, Frankfurt a. M. 1962, 43-49, D. Hattrup, mint fönt, 138-145.

11 A naturalista és racionalista magyarázat szellemiségétől vagy szellemiség nélküli-