Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ruh, Ulrich - Győrffy Andrea (ford.): Vallási elképzelések egy szekularizált társadalomban
40 ULRICH ROH A benyomás az, hogy ma Európában sok embernek az istenhite kevéssé mutat határozott vonásokat. Ezt nem utolsó sorban az is igazolja, hogy általában sokkal többen hisznek Istenben, mint a halál utáni életben. Vagyis sok ember számára az Istenbe vetett hit csak elmosódott látóhatár, s annak nincs következménye arra, amit a halál után remélünk. Azután akad egy nem elhanyagolható kisebbség, amely a lélekvándorlásban hisz, még akkor is, ha azt tartalmilag nem tudja igazán meghatározni. Egy dologban mégis megegyeznek az európai értékekre, vallásra és hitre vonatkozó kutatások: Mint mindenütt, úgy itt is csak kis százalék vallja magát határozottan hitetlennek, illetőleg ateistának. A kereszténységre és az egyházakra vonatkozó sokfelé hallható kritikát igazában nem ateista álláspont fűti, hanem valamilyen határozatlan vallási háttér. Ennek következtében nem is nagyon hallani nyilvános vitát a hitről és a hitetlenségről, Isten létéről és annak filozófiai megítéléséről. Viszont ez az egyházi igehirdetés és a teológia feladatát is nehézzé teszi. A szekularizáció folyamata azonban már elég régen elérte azokat a hitvallásformákat is, amelyeket a kereszténység örökölt és amelyek beleolvadtak a hagyományba. A legtöbb politikai ideológia és az úgynevezett tudományos világnézet kimondottan vallásellenes volt. A XIX. századi és a XX. század eleji ideológiák - egyes foszlányoktól eltekintve - lassan elhalványodtak, bár a hatvanas években a neo- marxizmus még sok intellektüel számára valláspótlék volt, amelynek tételeit néha olyan szenvedélyesen védelmezték, mint a korábbi nemzedék a keresztény tételeket. Ma a politikai ideológia „hívő” típusa és követője sem jobb, sem bal oldalon nem található, vagy legalábbis nem élvez tekintélyt. Az úgynevezett „tudományos” hittel hasonló a helyzet. Kétségtelen, hogy az átlagos európai ember világképében a természettudományos és szociológiai nézetek és elemek nem kis szerepet játszanak, kezdve a fejlődéselmélettől a tudatalatti világ adottságaiig és a világűrben feltételezett „sötét lyukaktól” a gén-kódokig. De ezek az adatok azért nem tisztázódnak olyan mértékben, hogy a vallási igazságok helyébe a tudomány és a technika megváltó funkcióit állítanák. A mai hangulatot inkább az időnként fellángoló nagy remény és a nemsokára újra jelentkező kétkedés hullámzása jellemzi. Főleg azért, mert a szakemberek meglátásai és kísérletei
