Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ruh, Ulrich - Győrffy Andrea (ford.): Vallási elképzelések egy szekularizált társadalomban
VALLÁSI ELKÉPZELÉSEK EGY SZEKULARIZÁLT TÁRSADALOMBAN 41 nem ritkán ellentmondanak egymásnak. Méginkább pedig azért, mert a hajszolt technikai haladás azzal fenyeget, hogy a fejlődés kiszalad a józan ellenőrzés alól. Egyre jobban terjed a meggyőződés, hogy a tudomány és a technika minden probléma megoldásával új problémákat vet fel, s így nem adnak végleges megoldást, s még alapot sem a tudományba vetett hithez. Első kísérletre nehéz áttekinteni azokat a jelenségeket, amelyek az „új vallásosság” gyűjtőneve alatt tapasztalhatók, mint amilyenek az okkult, mágikus, titkolódzó vallási kezdeményezések. Egy utóbbi kutatás az evangélikus egyházban feltette a kérdést, hogy a megkérdezetteknek milyen tapasztalatai vannak az egyháztagságról és olyan jelenségekről, mint a new age, a zen, a jóga, asztrológia, kártyajövendölés, csodás gyógyulás, kabala stb. Ha ezeket a különböző dolgokat mind összefogjuk, azt tapasztaljuk, hogy a nyugatnémet evangélikus közösségben az egyháztagok közel negyede már valamilyen kapcsolatban volt az ilyen vallási, lelki vagy babonás jelenségekkel. Legnagyobb számban az asztrológia, a horoszkóp, a kártyajövendölés és a mágikus mutatványok szerepelnek. Az adatokat természetesen nem szabad más európai országokra és más vallásokra átvinni. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy ezek az emberek mennyiben hisznek az ilyen jelenségekben, amikor részt vesznek bennük. Elfogadhatjuk, hogy sokan egyszerűen kíváncsiságból kipróbálják, mert hisznek is bennük, meg nem is. Biztos, hogy sokan kíváncsiságból vagy szórakozásból csinálják, és nem teszik tőlük függővé életüket. II. II. A mai európai társadalmi és kulturális körülmények között a „hitjelenség” kimondottan sokrétű. Ennek fontosabb vonalait az előzőekben már bemutattuk. Hogy ennek a sokrétűségnek megfeleljek, a következő lépésben szeretném felvázolni a hitnek mint jelenségnek és vele együtt a hívő embernek a normál típusát - nem kimondottan egyházi sajátság szerint. Általában megállapítható, hogy másképpen „hisznek" az emberek ma, mint a múlt században vagy századunk elején, nem is beszélve az egyháztörténet és a szellemtörténet régebbi korairól.
