Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Scheffczyk, Leo - Erdő Péter (ford.): Hit és vallás
26 LEO SCHEFFCZYK élt a meggyőződés, hogy a vértanúk szenvedése javára válik a világnak.17 Ebből kitűnik a vértanúság egyházi jelentősége is. Az ókori keresztények ennek ilyen kifejezést adtak: Sanguis christianorum semen est... a keresztények vére új vetés lett. Ugyanakkor felismerték az Egyház belső életére vonatkozó jelentőségét is. Origenész (f256) úgy nyilatkozott, hogy az üldözés az egyházi élet virágzását segíti elő, míg a hosszú béke lanyhuláshoz vezet.18 19 Ez a megállapítás ma is érvényes. Az ókorban hamar elkezdődött a vértanúk tisztelete. A Jelenések könyve (7,5) már megállapítja, hogy mivel megvolt bennük a tökéletes szeretet Isten iránt, és le tudtak mondani a földi javakról, azért Isten 19 trónjához érkeztek, s ott közbenjárnak a földiekért. A vértanúságban gyökerező áldozat és engesztelés vonatkozásban van az Eucharisztiával is, s ezt korán felismerték az Egyházban. Már Antióchiai Szent Ignácnál megtalálható a gondolat, hogy a keresztények az Eucharisztián keresztül közösségbe kerülnek Krisztus vérével.20 Szent Ciprián pedig a vértanúk kelyhét párhuzamba állítja az utolsó vacsora kelyhével. Figyelmeztet, hogy a Krisztus kelyhében való részesedés erőt ad a vértanúság elviselésére.21 Ám a kapcsolat csak akkor valóságos, ha a memoria passionis Christi (Krisztus szenvedésének emlékezete) nemcsak gondolat marad, hanem a hívő Krisztussal együtt hordozza a hitvallásból eredő terheket. Vagyis az Eucharisztiának, mint csúcsszentségnek a gyümölcsöző ereje ebben is megmutatkozik. 4. A keresztény élet, mint a hit megváltása. Lehet-e mondani, hogy a vértanúság a kereszténység életében határeset, különleges alkalom és nem a midnennapi élet jelensége? Az egyházi hagyomány az áldozat gondolatát és a vértanúságot az élet középpontjába helyezte. Ciprián püspök a 111. században arról beszél, hogy az életet oda lehet adni vértelen és véres áldozatban. Vagyis az áldozatos keresztény élet maga hasonlít a vértanúsághoz.22 Ezt nem úgy értették, hogy 17 H. Cl. von Balthasar, Augustinus, Des Antlitz der Kirche, 1955, 228. 18 18. ln Jeremiam, hom. 4,3. 19 Origenes, Exhortatio ad martyrium, 30. 20 Ad Smyrnianos, 1.1 21 S. Cyprianus, Epistolae, 58,1. 22 Ad Fortunatum, 13.
