Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Figura, Michael - Gál Ferenc (ford.): A hit az üdvösség kezdete
8 MICHAEL FIGURA Szent Ágoston még kiegészíti ezzel: „Aki hozzájárulásod nélkül teremtett, nem üdvözít közreműködésed nélkül.”17 Ez egyszerűen az emberi szabadság tiszteletben tartása, és egyben annak a felelőssége is. Az isteni ajándékot szabad elhatározással kell fogadni, a hitet pedig akarni kell.18 Mire lettünk megváltva? A kérdés itt az, hogy miben áll az üdvösség, amit Jézus Krisztus megszerzett. A Szentírásban és az arra támaszkodó egyházi tanításban, illetőleg a teológiában sokrétű válasz található. Megváltást kaptunk a bűntől, a törvény szolgaságától és a haláltól, a végső ellenségtől (lKor 15,26). A megváltás meghozta a közösséget Istennel hitben, reményben, szeretetben, s amellett új teremtmény lettünk: „Aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi elmúlt, valami új valósult meg” (2Kor 5,17). Személy szerint Isten gyermekei és örökösei vagyunk, Krisztusnak pedig társörökösei (Róm 8,17). De a megváltás ajándékait még csak rejtve, reményben birtokoljuk, mert az fel van tartva a színelátásra. Akkor válunk Krisztushoz hasonlóvá, „amikor ő megjelenik és látni fogjuk őt, ahogy van” (ÍJn 3,2). Ma sok ember úgy érzi, hogy az a megváltás, amely az isteni természetben való részesedést hozza (2Pt 1,4), az élet bajai között nem érezteti vele hatását. Ez a megállapítás összefügg azzal, ahogyan az elmúlt századokban beszéltek a megváltásról. A XVII. század óta a teológusok a janzenistákkal folytatott vitában megkülönböztették a természetes és a természetfölötti rendet.19 A két rendet úgy fogták fel, mint két emeletet egymáson, s a kettő közötti összefüggést nem is nagyon keresték. Az üdvösség mibenléte egyre inkább a túlvilágra tolódott. Századunkban főleg Henri de Lubac járult hozzá ennek a szigorú dualizmusnak az áthidalásához, illetve a két rend összefüggésének kimunkálásához.20A II. Vatikáni Zsinat magáévá tette a gondolatot: „Az üdvösség várásának nem szabad csökkenteni, hanem inkább fokozni kell a gondoskodást, hogy szebb legyen a föld, hiszen itt van növekedőben az új emberi család közössége, amely némiképpen már sejteti az eljövendő világ körvonalait. Ezek szerint a földi haladást meg 17 Augustinus, Sermones, 169,11. 18 Augustinus, ln Johannis ev. 26,2. 19 M. Figura, i. m. 179 kk. 20 H. de Lubac, Surnaturel, 1946.
