Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Isten és császár - Spieker, Manfred - Gál Ferenc (ford.): Kereszténység és független alkotmányos állam

KERESZTÉNYSÉG É FÜGGETLEN ALKOTMÁNYOS ÁLLAM

23

azokkal szemben, akik nem tudtak a versenyben részt venni. Az egyházi tényezők igazában csak 1991-től kezdve fogadták el a szociális piacgazdaság elveit, mint olyan gazdasági rendszert, amely beleesik a keresztény szociális tanítás vonalába. A Katolikus Egyház ezt a felfogást - anélkül, hogy nevén nevezte volna - a Centesimus annus kezdetű enciklikával tette magáévá, 1991 május 1-én. Amit ebben II. János Pál pápa a piac, a nyereség, a vállalkozás és az állam szerepéről mond, az megfelel a szociális piacgazdaság fogalmának,23 s ezeket az elveket ő már igazában egy fél évvel előbb is hangoztatta. Az új német nagykövet megbízólevelének átadásakor, 1990. november 8-án ezeket mondta: „A szociális piacgazdaság, amelyet az önök országa - a társadalom szegény rétegeire való tekintettel is - ezekben az években megvalósított és tökéletesített, sikeresnek mutatkozott, mint állami berendezkedés.”24 A német evangélikus egyház szintén 1991-ben nyilatkozott a szociális piacgazdaság mellett a Gemeinwohl und Eigennutz című deklarációjában.25 De bármennyire örvendetesek voltak ezek a dokumentumok, meg kell állapítani, hogy az egyházak itt a német alkotmányos rend sajátságaiból tanultak. Elismerték, hogy az emberhez méltó életfeltételek nemcsak az egyéni magatartástól és erényektől függenek, hanem a társadalmi struktúráktól is. Meglátták, hogy a szociális tanításnak a struktúrák etikáját is tartalmaznia kell.26

Másrészt a szociális piacgazdaság olyan előzményeken nyugszik, amelyekben a keresztény örökség szintén megmutatkozik. A gazdasági rend minden modelljének megvan a határozott elképzelése a munkáról, a tulajdonról és magáról az emberről, mert ezek a társadalmi és gazdasági rend kérdéseit előre befolyásolják. Ebben a szemléletben a munka olyan tevékenység, amely által az ember részben a természetet alakítja és hozzáidomítja szükségleteihez, másrészt javakat és szolgáltatásokat termel a szükségletek kielégítésére, s ezáltal magát is kibontakoztatja: kifejezi értelmes uralmát a föld felett. Ebben benne van a világ pozitív szemlélete is: a világ úgy szerepel, mint alakítandó feladat. A magántulajdon pedig - beleértve a termelőeszközök birtok23 A „Soziale Marktwirtschaft" elnevezést egyes nyelvekre nehéz volt lefordítani.

24 II. János Pál, Centesimus Annus, 34, 42, 43, 48.

25 In: Der Apostolische Stuhl, Köln 1990, 1122.

26 Eine Denkschrift der EKD, 1991, 33-59.