Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az Eucharisztia ünneplésének formája és tartalma
32 JOSEPH RATZINGER utolsó vacsorájának külsőségeitől, de ez nem jelentett szakadást Jézus és az Egyház felfogása és szándéka között. Amit Jézus az Egyháznak adott, az nem megmerevedett forma, hanem élő valóság, amely nyitva állt a történeti fejlődés előtt, ezért a Jézussal való folyamatos kapcsolat csak ott van meg, ahol ezt a fejlődést befogadják. A keresztény kezdetet nem szabad merev formák összességének tekinteni. Az Egyház szentségi szemlélete a fejlődés belső egységén nyugszik, s ezzel tanúsítja a Jézushoz való hűségét. így a belső tartalmat megfelelő formában nyújtja minden idők hívő emberének. Az Egyháznak egyszerre kell gondolni a formára és a belső szellemi tartalomra, s ettől ma sem szabad eltérni. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy a lakoma-forma az Eucharisztia vonatkozásában történetileg sem kifejező, azzal már elejét vesszük sok mai leegyszerűsítő kezdeményezésnek. Főleg elkerüljük a szakadást a liturgikus és a dogmatikai sík között, hiszen a kettő elválaszthatatlanul összetartozik. Az Eucharisztia az egyházi közösségnek (koinonia, communio) adott ajándék, amelyben Jézus magát adja lelki eledelül, és amelyben teljessé teszi azt a szentháromsági „igent” az Atya felé, amelyet a kereszten kimondott. Ez volt áldozatának a lényege, ezzel engesztelte ki az Atyát a világ bűneiért. Az áldozat és a szent lakoma között tehát nincs ellentét. Mindkét jelleget a maga helyén kell értékelni, s egyéni magyarázatokkal vagy tettekkel az egyensúlyt nem szabad felborítani. Fordította: Gál Ferenc
