Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az Eucharisztia ünneplésének formája és tartalma
AZ EUCHARISZTIA ÜNNEPLÉSÉNEK FORMÁJA ÉS TARTALMA 31 első bővebb beszámolót pedig Justinus hagyta ránk (fi65). Keleten az istentisztelet ideje vasárnap reggel volt, tehát Jézus feltámadásának idejét vették alapul. Ezzel az ószövetségi zsidóságtól való elszakadás is megkapta végleges formáját. Amíg az Eucharisztia a szeretetlakomá- hoz kapcsolódott, addig a zsinagógában otthonos igehirdetés módjára a cselekményt megelőzte a Szentírás olvasása és annak a magyarázása. Az Apostolok Cselekedeteinek (2,46; 3,11) tanúsága szerint az első jeruzsálemi keresztények a Salamon-csarnokban gyűltek össze imára és igehirdetésre. De az Ószövetséget már Krisztusra értelmezték.17 18 János evangéliumából pedig egészen világos, hogy az I. század végén a keresztények szakítottak a zsidó hagyománnyal.19 Így kialakult az önálló keresztény igehirdetés, amely összenőtt a szintén önállóvá vált keresztény Eucharisztia-ünnepléssel. Ennek a keresztény istentiszteletnek a magja már felfedezhető Lukács evangéliumában (24,25-31), az emmauszi tanítványok történetében. Ott a Szentírást maga a feltámadt Krisztus fejti ki, akit az üdvösséget kereső tanítványok hallgatnak, azután következik az Úr meghívása, hogy maradjon velük, és végül Jézus válasza, mialatt a kenyértörésben felismerteti magát. Az Eucharisztia megünneplésének formája tehát alakult, fejlődött, de ezt a formát nem lehet egyetlen fogalomba sűríteni. Schürmann megállapítja, hogy a lakoma leírása Justinusná\ annyira stilizált, hogy ott már csak jelképes lakomáról beszélhetünk.20 21 Justinus a liturgikus magatartást legjobban azzal jelzi, hogy az olvasás és az igehirdetés alatt a hívek ülnek, az eucharisztikus cselekmény alatt viszont állnak. A hálaadó imádság, az eucharisztia már annyira előtérbe lépett, hogy valóban csak „töredékes lakoma-formáról” lehet beszélni.2 A lényeges elem a hálaadás volt, amely kapcsolódott Jézus hálaadásához. A történeti fejlődés elemzése tehát meggyőz arról, amit Jungmann a liturgikus források tanulmányozásából is levont. Nyilvánvaló az is, hogy a forma meghatározásában az apostoli Egyház eltért Jézus 17 üo. 18 M. Fussner, Die üna sancta nach ApCsel 2,42. 19 Lásd: R. Leistner, Antijudaismus im Johannesevangelium, Frankfurt 1974. 20 üo. 95. 21 üo. 92-94.
