Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Spieker, Manfred - Gál Ferenc (ford.): Kereszténység és független alkotmányos állam
KERESZTÉNYSÉG É FÜGGETLEN ALKOTMÁNYOS ÁLLAM 19 A demokrácia és az Egyház viszonyának történetéről bővebben kell szólnunk. A XIX. század politikájában sok a konfliktus. Ez előre programozva volt akkor, amikor a demokratikus többség túllépte saját határait, pedig neki az emberi jogok és az erkölcsi kötelességek határai között kellett volna maradni. Az a demokrácia, amely a francia forradalomból táplálkozott - ellentétben az angolszász mozgalommal -, nehezen fogadta el ezeket a határokat. Ezért a keresztény egyházakban is feléledt a bizalmatlanság, a vonakodás és az elutasítás, s így álltak elő a konfliktusok. Ennek ellenére a szellemtörténetben megfigyelhető a demokrácia keresztény öröksége, főleg a jogállamokban. A kereszténység ugyanis általában az alkotmányokkal szemben közömbös volt, ameddig az nem ment át zsarnokságba. A megítélés fő motívuma a közjó biztosítása volt, nem a politikai intézmények rendje. Még a XX. század első felében is a keresztény szociológiai tanítás azt az elvet képviselte, hogy egyenlő távolságra tartja magát a politikai rendszerektől. De a polgárok egyenlő részvétele a demokratikus rendszerben logikus következménye volt az emberi jogoknak és a keresztény emberképnek. XII. Piusz óta a szociális tanítás politikai etikájának középpontjában állt a személy méltósága és szabadsága, s ez állandósult a keresztény kultúrkörben. A keleti ortodox kereszténységben azonban még problematikus maradt az Egyház és a demokrácia viszonya. Ami a hatalom megosztását illeti, az szintén a nyugati keresztény kultúrkörben alakult'ki, s innen terjedt el az egész földön. A hatalom megosztása egyúttal korlátozást is jelentett, s ez volt az első lépés az egyházi és a világi hatalom megkülönböztetéséhez, illetve szétválasztásához. A jogállami demokráciában a megosztás többet jelentett a megkülönböztetésnél, hiszen magával hozta a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom kölcsönös ellenőrzését. Ezzel a visszaélés lehetőségét akarták csökkenteni. Ahol mégis jelentkezett a visszaélés, annak káros következményeit jobban lehetett enyhíteni. A hatalom megosztásának fogalmában annak felismerése a keresztény örökség, hogy az emberi természet ambivalens: az ember építhet és rombolhat, a hatalmat használhatja a közjó fejlesztésére vagy károsítására. Ahol a megosztást elméletben és gyakorlatban elutasították, mint a parancsuralmi rendszerekben, ott az ember személyes méltóságával együtt a kereszténységet is támadták.
