Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Taft, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): Mit nyújt a liturgia?
MIT NYÚJT A LITURGIA? 23 se.24 Keleten és nyugaton vannak különféle lelkiségi irányzatok, de azok mind az Egyház egyetlen ősi spiritualitásának az ágai. Az egyházi lelkiség biblikus és liturgikus. A keresztény lelkiségnek egyetlen célja van: Krisztus életét élni, őt magunkra ölteni, mint ahogy Pál apostol írja: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gál 2,20). Ezt az életet az ige és a szentség alapozza meg, táplálja és állandóan megújítja. Az igehirdetés és a liturgia az a „két asztal”, amelyről táplálkozunk. A liturgiában Krisztus úgy fejti ki hatását, mint az Egyház Feje. Bevon bennünket húsvéti misztériumába, a feltámadás valóságába. A keresztségben magunkra öltjük halálának és feltámadásának misztériumát, ezért ő Lelke által bennünk lakik. Hirdeti nekünk az új szövetség igéjét, s áldozati testét és vérét adja eledelül. A bűnbánatban állandóan megtérésre késztet, s szentségi kegyelmével hozzásegít tanításának követéséhez. Krisztus misztériuma a keresztény élet középpontja. Az Egyház ezt a misztériumot hirdeti, a liturgiában pedig megjeleníti, hogy egyre mélyebben belegyökerezzünk. Amikor a liturgikus közösségből visszatérünk mindennapi dolgainkhoz, akkor az a feladatunk, hogy ott is Krisztust képviseljük. A lelki élet csak más elnevezése a Krisztussal való kapcsolatnak. Az egyházi istentisztelet igazában ezt fejezi ki, s így bevon bennünket az Atya és a Fiú életközösségébe. A liturgikus lelkiség értéke az, hogy létrejöhet az egység a nyilvános istentisztelet, az egyházi kultusz és a nem kevésbé fontos egyéni lelki élet között. így az Egyház tagjaiban növekedhet a hit, a remény és a szeretet, illetőleg ezek jobban irányítják az életet. Mines ellentét a nyilvános és a magán, az objektív és a szubjektív, a liturgikus és a személyes istentisztelet között. Az Egyház, a misztikus test, a nyilvános istentiszteleten előbbre viszi a megértést, a szellemi elmélyülést és az odaadást. Fő hatása éppen ebben áll. Azt kell meglátni, hogy a szent cselekményekben a hiten, reményen és a szereteten keresztül az egész Krisztussal való találkozást éljük meg: a Fővel és a tagokkal. Ez a találkozás erősíti a kegyelmi közösséget. Fordította: Gál Ferenc 24 Robert F. Taft, The Liturgy of the Hours, 346.
