Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az Eucharisztia ünneplésének formája és tartalma
Joseph RATZINGER Az Eucharisztia ünneplésének formája és tartalma A liturgikus mozgalom már a harmincas években elkezdődött az Egyházban. A latin nyelv nem engedte meg, hogy a hívek nagy többsége a mise cselekményének szellemébe beleélje magát. A témáról akkor Romano Guardini is könyvet írt,1 s úgy látta, hogy a kérdés a szentmise lényegi formáját és nem a tartalmát érinti. A liturgikus mozgalomban elkötelezett akkori fiatalokat az „eleven forma” érdekelte, s azt, mint teológiai fogalmat emlegették. Azelőtt a szabályok emberei a latin misekönyvben a piros betűkkel nyomtatott rubrikákra, előírásokra figyeltek, s velük szemben a reform hangoztatói azt emelték ki, hogy a feketével nyomtatott szöveg írásmódja sem közömbös. A szöveg és a cselekmény alakítása fontosabb, mint a rubrikák, mert az élményszerűséghez az járul hozzá.1 2 A mise lefolyását már nem úgy nézték, mint egy dogmatikai központ köré rendeződött és jogilag meghatározott szertartások ösz- szességét, hanem mint egyetlen szellemi valóság kifejezését. Ezért az egyes szertartások mögött fel akarták ismerni a hordozó összformát, amely egyúttal kulcs az eucharisztikus cselekmény lényegének megértéséhez. Ez az összforma lett a liturgikus mozgalom irányítója. Innen kiindulva lehetett megkérdezni, hogy milyen imák és mozdulatok másodlagosak, s mint ilyenek inkább akadályozzák, nem pedig segítik a lényeg meglátását. Így a kifejezési forma új teológiai fogalom lett, s a liturgikus mozgalom gyakran használta. Meg is különböztették a liturgia síkját a dogmatika és az egyházjog síkjától, s így a liturgikus reform közvetlenül nem is érintette a dogmatikát. A nehézség azon1 R. Guardini, Besinnung vor der Feier del hl. Messe, Mainz 1939. 2 J Pascher, Eucharistia, Gestalt und Vollzung, Münster
