Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Taft, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): Mit nyújt a liturgia?
22 ROBERT TAFT hisszük a megtisztulást. Látjuk a kenyeret és a bort, de hisszük Krisztus testét és uérét. Amikor ezt tesszük, hiszünk Jézusban, aki egységbe fog minket és aki alapja keresztény életünknek. Körülbelül ezt jelenti az az állítás, hogy a liturgia az egész Krisztusnak, a Főnek és a testnek a műve. A hit a konkrét cselekményben fejeződik ki. A hit eszkatológikus, vagyis a végső célra irányul, és azt hozza létre, ami már Krisztusban megvalósult. Patrik Regan találóan jegyzi meg: „Nem is annyira a végső dologról (eszkhaton) van szó, hanem Jézus Krisztus személyi valóságáról (eszkhatosz), akinek élete a Szentlélek által már bennünk van.”21 A feltámadt Krisztus csak misztikus testével, tehát rajtunk keresztül van jelen láthatóan a világban. Csak a liturgia ünneplésében mutatja magát az Egyház Isten eszkatológikus népének, s így a liturgia a Krisztussal való élet kifejezése. A liturgia tehát nemcsak szertartás, nemcsak istentisztelet, hanem Krisztus eljövetele hozzánk. Nem egyedi cselekmény, nem önelégültség, hiszen benne van a másokért való szolgálat. A jelen üdvrendi helyzetben Jézus mások számára is a mi hitünkön keresztül van jelen. Itt van a közös liturgia jelentősége és kisugárzó ereje. Gerhard Delling állapítja meg: „Az istentisztelet a vallás önarcképe, hiszen abban a vallás éltető gyökerei válnak láthatóvá, kifejeződik a remény és érezhetővé válnak azok az erők, amelyekre a vallás támaszkodik.”22 Még hozzátehetjük, hogy a liturgiában az ember megéli vallását és erősödik benne. Olykor nyugaton szóváteszik, hogy a keleti egyházban túlteng a liturgia a tanítás, az imádság és az elmélkedés rovására. Erre azt válaszolják keleten, hogy számukra a liturgia a közös ima és Krisztus misztériumának az átélése.23 Természetesen az átélés és a megjelenítés befogadása még erősebb lehet, ha megvan az elméleti ismeret is. Az 1947-ben megjelent Mediator Dei kezdetű enciklika a nyugati egyházban is arról beszél, hogy a liturgia nem egyszerű emlék, hanem annak a kifejezése, hogy Krisztus benne él az Egyházban. Ilyen értelemben viszont mondhatjuk, hogy a liturgia a mi üdvösségünknek is megünneplése s az Egyház lelkiségének a teljes kifejezé21 P. Rogan, Pneumatological and Eschatologigal Aspects of Liturgical Celebration, in Worship 51 (1977) 346-7. 22 G. Delling, Worship in the New Testament, London 1961, XI. 23 C. Bourgeois, in: Etudes 191 (1927( 585.
