Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Taft, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): Mit nyújt a liturgia?

MIT NYÚJT A LITURGIA?

21

róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk” (ÍJn 1,1-4). Ez a hit hozta létre az Egyházat.

Jézus feltámadása után a hitből fakadt az Egyház istentisztelete és a hit a gyökere az egyházi hivatalnak is. Az apostolok ezt az igét hirdették és annak szolgái lettek. Ezért mondhatjuk, hogy Isten szava az újszövetségi Egyházban nemcsak szó, hanem egyúttal válasz is.17 18 Ugyanez a helyzet a szentségek esetében. A szentségi szavak az Egyház hitének a szavai és az egyúttal a mi válaszunk Isten szavára. A

II. Vatikáni Zsinat ezt mondja: „A szentségek nemcsak feltételezik a hitet, hanem a szó és a tett által táplálják, erősítik és kinyilvánítják is azt, ezért mondhatjuk őket a „hit szentségeinek” (59). Ez a szentségi hit viszont nem más, mint a feltámadt Krisztus maradandó jelenlétébe vetett hit, vagy másképpen: Krisztus mostani jelenlétébe vetett hit. Hiszen ő tette lehetővé a szentségi istentiszteletet szóban és tettben. Nagy Szent Leó pápa (440-461) ezt így foglalta össze: „Ami Megváltónkban látható volt, az átment a szentségekbe (Quod itaque Redem- toris nostri conspicum fűit, in sacramenta transmit)}0 Ezért állíthatjuk:

16. Krisztusnak az Egyház liturgiájában való jelenléte azon alapszik, hogy a liturgia Jézus mostani, bennünk való üdvszerző működésének a megünneplése.19 A szentség, illetve a liturgia a közös egzisztenciális kifejezése annak, hogy Isten Krisztusban nekünk ajándékozta magát. Tehát egyfajta teofánia, amelyben Krisztus misztikus testén keresztül belép világunkba. A hitbeli tapasztalásnak ez a tárgya. Ám ez nem azt jelenti, hogy Krisztus jelenléte az egyén hittől függene, és azt sem, hogy Krisztus jelenlétét a hit a Szentlélek közbejötté nélkül idézi elő. A jelenlét az Egyház hitétől függ, amely az apostolok válasza nélkül nem jött volna létre. Ennek a hitnek azonban bennünk kell személyessé válni, és csak az egyéni hit lebbenti fel a fátylat. Origenész íija: „Mi látunk valamit, de valami másra gondolunk... Látjuk Krisztust, az embert, de Istenben hiszünk.”20 Látjuk a vízzel való leöntést és

17 (J.o.

18 Sermo 74.

19 R. Langemeyer, i. m. 295 kk.

20 PG 14, 968 B