Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Taft, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): Mit nyújt a liturgia?
18 ROBERT TAFT üdvösségünk és végső célunk záloga. A mostani és a remélt élet között az a különbség, hogy most még nem teljességben, hanem mintegy tükörben birtokoljuk, mint ahogy arról az lKor 13,12 beszél. A fátyol csak a célnál tűnik el. Ez mind szép és felemelő, de még érinteni kell egy elméleti problémát: hogyan kell felfogni Krisztusnak azt az éltető, szabadító jelenlétét az Egyházban, amely hitünk tartalma és amelyről állítjuk, hogy a keresztény életnek és istentiszteletnek egészen új jelentőséget ad? Isten ugyanis Jézus eljövetele előtt is mindenütt jelen volt. Mi tehát az újdonság Krisztusnak az Egyházban és a liturgiában való jelenlétében? Az, hogy a liturgia Jézust jelképezi, aki bennünk cselekszik, üdvözít és velünk közösségre lép. A modern katolikus teológia, XII. Piusz Mediator Dei és Mystici Corporis kezdetű enciklikái, továbbá Odo Casel „misztérium-jelenlét” elgondolása Krisztus aktív jelenlétét hangsúlyozta az Egyház életében és az istentiszteletben. Ez azt jelenti, hogy az igehirdetésben, a szentségek kiszolgáltatásában, a bűnök bocsánatában maga Jézus működik, s amikor testét és vérét felajánljuk, ő maga a felajánló és az áldozat. Itt nem egyszerűen megmerevedett kifejezésekről van szó. Ha például a II. Vatikáni Zsinat újra megerősítette Jézus jelenlétét a liturgiában, a módnak a körülírása nem ment vita és egyezkedés nélkül. A határozatba beleillesztették a kifejezést, hogy Jézus „kiváltképpen (maximé) az eucharisztikus színek alatt van jelen.’’11 De jelen van erejével a szentségekben, ezért bárki keresztel, maga Jézus keresztel. Jelen van igéje által, minthogy maga szól hozzánk, amikor az Egyházban a Szentírást olvassuk. Végül jelen van, amikor az Egyház imádkozik, hiszen megígérte, hogy „közöttük van, amikor ketten-hárman az ő nevében összegyűlünk” (Mt 18,20). (Határozat a liturgiáról, 7). Természetesen Istennek valamennyi jelenléte valóságos és dinamikus, hiszen ő személyekben és dolgokban egyaránt kifejti hatását. Jézus jelenlétét az Eucharisztiában és az Egyház egész liturgikus szolgálatában már a görög egyházatyák magyarázták az újplatonikus filozófia segítségével. Átvették a létfokozatok vertikális és sztatikus szemléletét, továbbá a látható és a láthatatlan világ közötti összefüg11 Ez az utalás arra, hogy Jézus valóságos jelenléte sokkal több az Eucharisztiában, mint a többi szentségben.
