Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Taft, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): Mit nyújt a liturgia?
16 ROBERT TAFT kifejezést ad neki, mi pedig átéljük. Teológiailag ezt így fogalmazhatjuk meg: az egyházi liturgia megváltástanának alapja a krisztológiában és a pneumatológiában van, azaz a Krisztusról és a Szentlélekről szóló tanításban. Ahogy ugyanis csak a krisztológia tudja megmagyarázni Jézus feltámadását, úgy csak a pneumatológia világíthatja meg az ő jelenlétét az Egyház cselekményeiben. Csak a megdicsőült Krisztus jelenléte igazolja azt, hogy megváltó áldozata is jelen van és ma is kifejti hatását. Odo Casel tovább megy írásaiban, amikor hangsúlyozza, hogy az Egyház liturgikus cselekményeiben maguk az üdvösség misztériumai vannak jelen. Vagyis nemcsak Jézus örök, engedelmes önátadása az Atya akaratának, hanem az ő kereszthalála és feltámadása is. Krisztus misztériumának, amely ezekben a cselekményekben kifejti hatását, az üdvözítő kegyelmet, jelen kell lenni az Egyházban és annak liturgiájában. De az üdvösség eseményei maguk vannak jelen? Bizonyára nem történeti eredetiségükben, mint a múlt eseményei, de jelen vannak Istenben, hiszen előtte minden egyidejű jelenlét. Isten pedig jelen van számunkra nemcsak mint teremtő, aki létet adott és azt fenntartja, hanem úgy is, mint aki Jézus földi életének eszközszerűségével üdvözít.8 9 J1. így az egyházi liturgia a feltámadt Krisztus ualóságán nyugszik, mert az „forrás-liturgia”, ahogy a melchita teológus, Jean Corbon mondja. Mivel a feltámadt Krisztus embersége megdicsőült, azért a Szentlélek közvetítésével nemcsak úgy van jelen, mint aki megváltott minket, hanem úgy, mint aki megvált és megszabadít. Nemcsak mint Úr, hanem úgy is, mint főpap és mint áldozati adomány. Az ő létében és tetteiben semmi sem csupán a múlté, - kivéve azok történeti jellegét. Ezért a keleti liturgia így imádkozik: „Te vagy a felajánló és a felajánlott, az adomány és az elfogadó.” 8 (J.o. 20 kk. Ezért legalább annyit állíthatunk, hogy az ő mostani megnyilatkozásának formája - amelyen keresztül végbemegy találkozásunk a természetfölötti valósággal - nem kevésbé valóságos, mint maguk a történeti események, amelyek csak a mi számunkra történetiek, de nem Isten számára. Előtte mindig jelen vannak. 9 Német fordítás: Liturgie aus dem Urquell, Einsiedeln, 1981.
