Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Armogathe, Jean-Robert - Török József (ford.): A szertartások kötelező rendje
A SZERTARTÁSOK KÖTELEZŐ RENDJE 7 megfogalmazásáig, hogy ezek a minták és őstípusok csak a kereszténységben lettek igazában a remény érvényes kifejezései és a vágyak teljesedésének ígéretei. Abban a kereszténységben, amely beszél Isten emberrélevéséről, továbbá a szenvedéstől és a haláltól való megváltásról a feltámadásban. A szertartásokban találhatók szimbólumok is. Ha ezek a kifejezésmódok valóban szimbolikusak, akkor nem szorulnak további magyarázatra. Hiszen a magyarázat a jelképet redukálja a neki alapul szolgáló elképzelésre és ezzel csorbítja szerepét. A szimbólumnak a jelentéshez szüksége van anyagi valóságra: viaszból készült gyertyára, valóságos lángra, vízzel való meghintésre, tömjénre, amely illatával betölti a teret. A jelkép érzelmeinkhez is beszél, nemcsak értelmünkhöz. Ennek ellenére sokszor megkísérlik, hogy csak szellemi, értelmi síkra korlátozzák. A jelképet azonban érezni, ízlelni, tapintani is kell, mert csak érzékszerveinken keresztül fogjuk fel. Szeretném hozzáfűzni azt is, hogy a szimbólumokat nem mi találjuk ki, hanem ajándékba kapjuk.2 Meghiúsul minden kísérlet, hogy jelképeket alkossunk. A liturgia igazi feladata az, hogy az áthagyományozott jelképeket megfelelő módon kezelje. Úgy, hogy a kortársak azok eredeti jelentését felismerjék és feleletet találjanak bennük saját elvárásaikra. A liturgiáról való elmélkedésnek a következőkkel kell számolni: a vallásosság olyan szertartásrendből táplálkozik, amelyet be kell tartani, olyan cselekményekből, amelyeknek egymásutánját szigorúan figyelembe kell venni. A szertartás semmiképpen sem jelentheti olyan valaminek a megcsontosodott formáját, ami eredetileg szabad és spontán volt. Éppen ellenkezőleg: annak mindig magától értetődőnek, könnyednek kell lenni. Igazában sok gyakorlatra van szükség, hogy ez a spontán jelleg megmaradjon. Csak akkor érezzük magunkat otthon benne, ha sokszor átéltük, és alaposan megismertük a formák és mozdulatok hagyományos jelentését. Az előírt szertartás megtartása fontos követelmény, hiszen abban van belefoglalva a vallásos lelkűiét kifejezése. Ha a cselekmény vagy annak sorozata 2 Marianne Micke, The Future Present, New York, 1970, 178.
