Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
60 LEO SCHEFFCZYK A megdicsőült és átszellemült létmód biztosítja azonban azt is, hogy Krisztus nemcsak mintegy személyként benne lakik az Egyházban, hanem hogy életének, halálának és feltámadásának minden „eredményét” magában hordozza. Egy a még földi-történeti létmódban élő személy nem hordozhatja magában életének minden eredményét és gyümölcsét. A megváltásra szoruló embernek azonban keveset jelentene, ha az Istenember csak mint ilyen maradt volna meg és nem megváltó életével és halálával, azaz egész megváltói működésével. Az Egyház jelszerűségének, illetve szentségi mivoltának a kegyelmi tartalma éppen abban áll, hogy Krisztus a maga megdicsőült állapotában, ahogy az Atyánál van, megváltói művével együtt - s ennek bizonyítéka megdicsőült sebei - elválaszthatatlanul az Egyházhoz tartozik, és létmódjába be akarja vonni az embereket Egyháza által. Ebben az értelemben az Egyház nem csak „Jézus Krisztus szentsége”, hanem a „megváltás művének is szentsége". Ezt a gondolatot még ki kell egészíteni és el kell mélyíteni, hogy az Egyház jelszerűsége és szentségi mivolta világosabb legyen: Jézus Krisztus a maga új és megdicsőült létmódját, amelyben megváltói műve is benne van, a Szentlélek erejében nyerte el. Ezért mennyei léte szellemi és pneumatikus. Ezt a létmódot közli az Egyházzal, s így a hívő felfogásban Krisztus és a Szentlélek a legbensőbb kapcsolatban állnak. Ez odáig megy, hogy Krisztus és a Szentlélek kapcsolatáról Szent Pál ezt írja: „Az úr Lélek” (2Kor 3,19). Ezzel nem Krisztus és a Szentlélek személyi különbségét mossa el, ahogy első pillanatra látszanék, hanem inkább azt állítja, hogy Krisztus a „Lélekkel eltelt létező”, mert emberségét átjárja a Szentlélek. Ezért lehet osztogatója az új, szellemi életnek. Az így értelmezett pneumatikus Krisztus van jelen az Egyházban, innen van az Egyháznak a különös kapcsolata és telítettsége a Szentlélekkel. Ez olyan mély és bensőséges, hogy a Szentlelket, aki önmagában is az életnek, a lendületnek, a lelkiségnek a princípiuma, egyenesen az Egyház Lelkének lehet mondani. Ezzel természetesen nem akarjuk az Egyházat isteníteni, az veszélyes és egyoldalú alkalmazása lenne a test-lélek modellnek. De az világos, hogy az Egyház annak a Léleknek erejéből él, aki Krisztus Lelke. b. Az Egyház és a Szentlélek Ahogy az Egyház alapítását csak a Szentlélek erejében tudjuk elgondolni, úgy az Egyháznak mint Krisztus testének a fennmaradása
