Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
AZ EGYHÁZ MINT JÉZÜS KRISZTUST JELKÉPEZŐ TELJES SZENTSÉG 57 tusnak és az Egyháznak az egységét. Ebből viszont jelentős következtetéseket lehet levonni az Egyház belső lényegére és külső alakjára vonatkozólag. 2. Az egyetemes szentség külső jele a. A hatékony jel Minden szentségben megvan a látható külső jel és a láthatatlan belső kegyelem. A szentség ugyanis Jézus Krisztus istenemberi egységéhez hasonlóan telített és hatékony jelképe az isteni életnek és kegyelemnek. Ez érvényes az Egyházra is, mint szentségre. Ezért már kezdettől fogva rámutattak a jelszerűségére, amely különleges erővel világít a világban, hogy az emberekre hatást gyakoroljon. Már az evangélium a hegyen épült városnak és a világ világosságának a képét (Mt 5,14) emlegeti. Ez a meggyőződés benne volt az egyházi hagyományban és az 1. Vatikáni Zsinat így foglalta szavakba: „Az Egyház a népek körében felállított jel” (DS 3014). Ezzel utalt Izaiás (11,12) szavaira, amelyek a végső idők hívő közösségének látható megjelenéséről beszélnek. Az Egyház jelszerűsége azonban nemcsak a külső láthatóságot emeli ki, - bár ez az emberek számára különös jelentőséggel bír, hiszen az ember csak az érzékeivel felfogható dolgot veszi észre. De az túl kevés lenne, ha a szentségek - Jézus az ősszentség, az Egyház a teljes szentség és az egyes szentségek - a láthatatlan kegyelmet csak jelképeznék, kinyilvánítanák. Céljukat inkább azzal érik el, hogy ezt a kegyelmet közlik és a világban valóságosan megjelenítik. így az Egyház, mint a népek között felállított jel, mindig hatékony eszköze és közvetítője a Krisztustól eredő üdvösségnek. A világban elterjeszti és küldetésszerűen továbbadja. Az Egyház a maga jelszerűségével ezt a hatékonyságot nemcsak befelé, a háza népe felé gyakorolja, hanem a világ felé is. így az Egyház jelszerűségével, hatékony jelfunkciójával adva van a tény, hogy az Egyház nem önmagáért van itt, nem önmagáért létezik, hanem a világra irányul, a világért létezik. b. A jel sokrétűsége Az Egyháznak, mint „szentségnek" a külső jele az az egész természetes valóság, amely az isteni életnek az eszköze és megvalósítója a
