Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
AZ EGYHÁZ MIMT JÉZUS KRISZTUST JELKÉPEZŐ TELJES SZENTSÉG 53 hetővé az Egyház közössége által, hiszen potenciálisan, azaz részesedés és meghívás által minden ember hozzá tartozik. így az Egyház valóban az isteni kegyelemnek és Krisztus istenemberi életének az egyetemes jele és szerve. Az Egyház az egész emberiség szentsége (és nemcsak szentség az emberiség számára), mivel benne az Istenember szentségi jelenléte elvileg az egész emberiségre kiterjesztve valósul meg. Az Egyház a legátfogóbb megjelenítése Krisztus életének, amely a világban továbbra is hatékonyan működik. Az Egyház a minden időt és teret átfogó organizmus, amelyet Krisztus kegyelme éltet, és amely ezt a kegyelmet közvetíti. A II. Vatikáni Zsinat még egy viszonylag új gondolat által elmélyítette azt az igazságot, hogy az Egyház az egész emberiség szentsége. Úgy jellemzi az Egyházat, hogy az „az egész emberiség egységének jele és eszköze” (Egyház 1). Ezzel arra hivatkozik, hogy az Egyház a maga jelszerűségével átfogja az egész emberiséget. A népeket átfogó közösségnek jelképező formája van. De ez a jelkép még nem teljes és tökéletes, mert még sokan „kívül” vannak és az üdvtörténet még nem fejeződött be. Ezért kell az Egyháznak a végső célra törekedni és mint átfogó eszköznek munkálkodni, hogy az emberiség egysége megvalósuljon hitben és szeretetben, ahogy minden szentségnek ez a hatása a maga területén. A zsinat kijelentése minden esetre mutatja, hogy az Egyháznak szentségi jellege van az egész emberiség üdvére vonatkozóan, ami az egyes szentségekből éppen hiányzik. A hét szentség az egyes emberek számára van, életük bizonyos helyzetében, s egyenként szolgáltatják ki őket. Az Egyház viszont az egész emberiség számára van jelen, s az egész emberiségnek szolgál, illetőleg Krisztus működik benne. Az Egyház képviseli az emberiséget az üdvösség vonalán, s a történelem folyamán egyre mélyebben áthatja Krisztus kegyelmével. Az Egyház szentségi misztériuma, mint minden teret és időt átfogó üdvösségi intézmény, itt különösen magas fokban mutatkozik meg. Ha az Egyház világosan tudatában van titokzatos lényegének, egyetemes szentségi mivoltának, azzal nő a feladata a világban. Ezáltal pedig az egyes keresztényekben is elmélyül helyzetük és felelősségük tudata. így pedig új módon érthetőbbé válik minden embernek az Egyház szentségi mivoltára való ráirányulása. Az Egyháznak, mint egyetemes szentségnek a vonatkozásait és hatását jobban megértjük, ha kitérünk a szentségi struktúra részleteire.
