Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség

54

LEO SCHEFFCZYK

It. Az Egyház szentségi struktúrája

1. A teljes szentség alapítása

a. Az Egyház és Isten országa

Ha az Egyház valóban az üdvösség átfogó szentsége, akkor csak Krisztus, mint ősszentség alapíthatta. Erre akarunk itt rámutatni.

Történetileg igaz, hogy Jézus először az Isten országát hirdette és keveset beszélt az Egyházról. Ellenben világos, hogy az Isten uralmáról vagy országáról szóló ószövetségi kinyilatkoztatást folytatta (Kiv 15,11-13), és ezzel beállt a régi szövetség üdvtörténeti vonalába, s azt elvezette a beteljesedéshez. Ennek az ószövetségi tanításnak a tartalma az Isten hatalmába vetett hit, amely a világot, az egyes embert és a történelmet meghatározza. Ez igazi hatalom és valóság, de a népek előtt még nem nyilvánvaló. Ezért válik a tanítás a prófétáknál a végső kifejlet ígéretévé, amelyben Isten királyi uralma, a béke és az üdvösség országa megvalósul Izrael és minden nép számára (Ez 34,15.23; Iz 2,2-4; Mik 4,1-4). Az Ígéret egyúttal hozzá volt kötve a Messiás eljöveteléhez, s így Isten országának várása egybefolyt a messiási reménnyel.

Jézus ezt az ígéretet nemcsak a régi szövetség módján hirdette, hanem bejelentette Isten országának elérkezését (Mt 4,17; 10,7). Ezzel időbeli közelségre is gondolt ugyan, de a kijelentés tulajdonképpeni értelme mélyebb. Magára Jézusra vonatkozik, és magába foglalja a meggyőződést, hogy Isten uralma Jézusban véglegesen itt van, bár egyelőre rejtett módon. „Ha Isten Leikével űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa” (Mt 12,28). Ez elválaszthatatlan az ő személyétől, hiszen neki még a bűnök megbocsátására is van hatalma (Mt 9,1 kk).

Lukács evangéliumában (17,20) az Isten országa inkább mint lényegében benső, lelki valóság jelenik meg, ezért nem lehet azonosítani az Egyházzal, amely közösség, szervezet, intézmény lesz. De másrészt Máté evangéliumában már felismerhető, hogy a Jézusban megjelenő isteni uralom konkrét hatásokkal bontakozik ki, és időbeli lefolyása lesz, ezért történetileg foghatóvá válik. Beletartozik a tanítványok összegyűjtése, akiket Jézus Máté szerint a jövő előrelátásával már „Egyházamnak” nevez (Mt 16,18). Tanítványai közül Jézus kiválaszt egy csoportot, akiket „tizenkettőnek” neveznek (Mt 10,5; 20,17;