Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Stilwel, Peter - Gál Ferenc (ford.): Isten és a császár
ISTEN ÉS A CSÁSZÁR 11 hogy a pápa figyelmezteti a nyugatot az erkölcsi tévedésekre. Ez a megállapítás csak akkor jelentős, ha emlékezünk arra, hogy éppen ez a pápa lépett fel leghatározottabban a demokrácia mellett. Ha ő az Evangélium vitae kezdetű enciklikában figyelmeztet a veszélyekre, amelyek véleménye szerint jelenleg fennforognak, akkor nem szabad elsiklani afölött, hogy ugyanakkor örömmel állapítja meg a demokratikus értékeknek szerte a világon való elfogadását és abban az idők pozitív jelét látja (EV 70). Az elmúlt száz év alatt a tanítóhivatal az Egyház szociális tanításának fejlődése ellenére bizonyos tartózkodással kezelte a demokráciát. Ez részben megmagyarázza, hogy liberális és republikánus körök a francia forradalom óta miért azonosították magukat katolikus országokban azokkal a mozgalmakkal, amelyek az Egyházzal szembefordultak. A tanítóhivatal a Rerum növarum kezdetű enciklikával (1891) megszüntette a demokrácia iránti idegenkedést, de azért megmaradt a bizalmatlanság olyan rendszer iránt, amely ki van téve a közvélemény hullámzásának, s megelégedett annak ismételgetésével, hogy nem az Egyház feladata a népek politikai alkotmányának meghatározása. Még a II. Vatikáni Zsinat is csak közvetve támogatta a demokráciát. Az „Egyház a mai világban” határozat így nyilatkozik: „Az Egyház természete és küldetése erejében nincs semmiféle politikai rendszerhez kötve” (42). Más helyen arra utal, hogy a mód, ahogy egy közösség a maga politikai alkotmányát megalkotja és a közhatalmat gyakorolja, különböző lehet a helyi adottságok és a fejlődés foka szerint (74). A lehetséges sokféleség erkölcsi hatását abban a célban kell keresni, amelyre a politikai élet irányul, vagyis abban a feladatban, hogy kiformálja a művelt, békeszerető és mindenki iránt jóakaró embert az egész emberiség javára (74). Az emberi természettel teljesen összhangban áll az, hogy olyan alkotmányjogi struktúrákat találjunk, amelyek egyre jobban és minden megkülönböztetés kizárásával hathatósan biztosítják minden állampolgár szabad és cselekvő részvételét a politikában, a közösség jogi alapjának megalkotásában, az állam irányításában, a munkaterületek meghatározásában és a vezetők kiválasztásában. Korábban VI. Pál pápa az Octogesima adveniens kezdetű enciklikában szintén nem utalt semmiféle konkrét politikai rendszerre. O jól
