Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Crucificus etiam pro nobis - A "helyettesítés" misztériuma

8 HANS URS VON BALTHASAR ehhez a misztériumhoz? Mások úgy akarják megmagyarázni az „ér­tünk” lényegét, mint a Törvény által (a Galatákhoz írt levél 3,13 értelmében) átkozottként megjelölt ember helyzetének kívülről történő vállalását és ennek következménye a „becstelen halál”. Szerintük maga Szent Pál sem akart többet mondani és az ószövetségi kifejezé­sek, mint áldozat (victima) meg engesztelés (propitiatio) puszta iro­dalmi emlékek. Azután léteznek olyan teológusok (René Girard nyomán), akik a „helyettesítést” úgy értelmezik, mint a bűnök „bűn­bakra" történt átruházását. Istennek a maga részéről ehhez az eljárás­hoz semmi köze, állítják. Ez esetben tehát nem Isten terhelné rá Jézusra a világ bűneit. Erre az állításra elegendő a 2Kor 5,21-ben olvasottal felelni: „Isten azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk”. Ha igaz lenne állításuk, miként lehetne értelmezni ezt a kijelentést? Ezek a fentebb említett értelmezési könnyítések nem felelnek meg az Újszövetségi Szentírás kijelentéseit jellemző realizmus követelmé­nyeinek. Eltekintve az áldozat és a helyettesítés kifejezésektől, a Szent­írás állításai arra törekszenek, hogy az emberek a próféta eszményi alakjának legteljesebb megvalósulását Jézusban lássák. A feleletet arra a kérdésre, miként lehet a világ bűneit hordozni és elvenni, egyelőre halasszuk el; most Jézus tudatát vizsgáljuk meg. Először is, jogunkban áll a következő két szempontot hangsúlyozni: szükséges volt, hogy ezt a feladatot Jézus tudatosan vállalja magára, mégha a megvalósulás mikéntjének részletei rejtve is maradtak; kívülről, min­dennek megtapasztalása nélkül lehetetlen mindezt elképzelni. Az első állítás meghatározó fontosságú. Végső soron lehetetlen elképzelni Jézust, amint szenved, talán mélységes értelmű szenvedés­sel, és Isten utólag úgy találja, hogy ez a mélyértelmű szenvedés elégséges arra, hogy ő megengesztelődjék a világ iránt. A szenvedés­ben vagy a szenvedéssel szemben nem arról van szó, hogy Jézus a világ bűneit „ellensúlyozó" szenvedése hatékonyságának globális vízi­ójába merült volna. Szenvedése előtt és alatt Jézus teljes mértékben az Atyára hagyatkozott és „Isten báránya” szelídségével engedelmes­kedett neki. Ugyanakkor azt az alanyi kapcsolatot sem lehet figyelmen kívül hagyni, ami létezik a szenvedő személy és szenvedésének értel­me között. A „meg kell keresztelkednem..." mondat csak egy dolgot jelenthet: Jézus ezt a fölfoghatatlan keresztséget küldetése elválaszt- hatlan részének tartja; küldetése pedig Isten és a világ közötti kapcso-

Next

/
Thumbnails
Contents