Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Karácsonyi versek
66 Karácsonyi himnusz Ahol a napnak fénye kél, s a föld amerre véget ér, dicsérjük Krisztust, a Vezért, Szűz Máriának gyermekét. A világ boldog Mestere szolgai testbe öltözött, hogy testünk testtel mentse meg, s ne vesszen el, kit alkotott. A szülő titkos rejtekén belép az égi kegyelem, a szűz-leánynak méhe hord soha nem ismert titkokat. Szemérmes szíve otthona Istennek lett a temploma, férfit nem ismervén soha, hallván igét, fiat fogant. Világra hozta gyermekét, kit Gábriel meghirdetett, kit anyaméhbe zárva még János titkon megérezett. Szénán feküdni kényszerült, nem félt jászolban szállni meg, s kicsinyke tejjel étkezik, kinék madár sem éhezik.
/
