Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - D´Agostino, Francesco - Erdő Péter (ford.) - Szilvásy László (ford.): Az igazságosság, individualizmus és szolidaritás között
62 FRANCESCO D’AGOSTINO fognak megemlékezni, mint a jogok koráról. A jogokat, hogy Dwornik kiváló műve igen szerencsés címét ismételjük, komolyan kell vennünk, hiszen a személy felbecsülhetetlen értékére utalnak, és akár meghatározásuk, akár védelmük etikai és elméleti erőfeszítést kíván. Az emberi jogok immár nyilvánvalóan úgy jelennek meg, mint korunk egyetlen, valódi etikai abszolútuma, és az emberiség lelki egyesülésében egy új szakasz lehetőségének jelei. Ebben a szakaszban - Kant hírneves szavait használva - „ha a föld egy pontján megsértik a jogokat, az minden ponton megjelenik” - olyan új szakasz ez, melyben az emberek a szétszórattatás után ismét az új egyesülés érveit keresik. Az emberi lények közötti egyetemes szolidaritás a feltétele annak, hogy megtudjuk, ha - a föld bármely távoli pontján is - megsértik a jogot, vagy igazságtalanságot követnek el. Rawls nem lát abban semmi nehézséget, hogy a szolidaritást egy sokkal kötelezőbb erejű szóval határozza meg: a testvériség szóval. Nem sajátos pszichikaimotivációs értéke miatt tér vissza Rawls ehhez a kifejezéshez, inkább azért, mert az képes leírni egy olyan tapasztalatot, amely az embereknek „természetes” példaként szolgál: „Úgy tűnik, a különbség alapelve megfelel a testvériség természetes jelentésének, azaz annak az eszmének, hogy nem szabad nagyobb előnyöket kívánni, csakis akkor, ha ez azok javára vezet, akik kevésbé jól állnak”.5 Vállalt programjához híven Rawls - és vele az igazság mai teoretikusainak nagyobb része - nem gondoskodik a testvériség végső filozófiai megalapozásáról. A metafizikával szembeni bizalmatlanság, mely eredetileg angolszász jelenség volt, de ma már mindenfelé elterjedt, igazolja ezt a beállítottságot, azonban Rawls ezt kifejezetten meg is erősíti: „Az igazságosság fogalma kötelező erejének megalapozása nem tartozik az erkölcsi elmélet feladatai közé".6 Láttuk már, hogy ez nem tartozhat hozzá az erkölcs elméletéhez, azonban igan- csak hozzátartozik az elméleti filozófiához, vagyis a szó szoros értelmében vett filozófiához. Mégis, a testvériség az erkölcsi elmélet kötelező integrálójaként lép fel (még ha nem is mondjuk, hogy az ilyen 5 A Theory of Justice, (olasz foirdítás), 101. o. 6 Justice az Fairness: political not metaphysikal, in „Philosophy and Public Affairs", 1983, 223. o. skk.
