Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - D´Agostino, Francesco - Erdő Péter (ford.) - Szilvásy László (ford.): Az igazságosság, individualizmus és szolidaritás között
AZ IGAZSÁGOSSÁG, INDIVIDCJALIZMÜS ÉS SZOLIDARITÁS KÖZÖTT 63 integrációt szükségszerűen a moralistáknak kell magukra vállalniuk). Összefoglalva a dolgot, nem lehet nem egyetérteni McIntyre elmés megállapításával: Nietzsche és Arisztotelész között nincs senki harmadik alternatíva. Az igazság elméletének ismételt előterjesztése - és azon belül, annak lényegi alkotó elemeként, a testvériség elméletének fölemlegetése -, vagyis tudatos alkalmazása ezeknek a „nagy szavaknak”, ti. melyeket Nietzsche teljes szarkazmusával gúnyolt és próbált, immár teljesen meghiúsult kísérletével véglegesen demisztifikálni, tetszik, nem tetszik, (implicit) filozófiai, ha nem metafizikai vonatkozást foglal magában. 8. Igazságosság és igazság A klasszikus tájékozódású filozófia - amely állandóan éberen figyelt a metafizikai hagyományra - mindig is ismerte ezt a metafizikai vonatkozást. Az az irányzat, melyet általában a perszonalisztikus paradigma néven szoktak megjelölni, sokkal meggyőzőbb alternatívát képvisel, mint amelyet ez a filozófia a modern individualizmussal szembeállva ki tudott dolgozni. Ez utóbbi individualizmus szubjektivizmussal és a nárcizmussal jár, az emberek közötti viszony kötelékeinek és kötelezettségeinek elutasításával. A válasz annál is inkább meggyőző, mivel teljesen és tényszerűen összhangban áll a jogok egyetemes nyilatkozataival, amelyek századunk második felét meghatározták. Bármennyire is különbözik Rawls elméletétől és általában a jogok legújabb angolszász elméleteitől, az alapvető kiindulópontot illetően, a személyes nézőpontú jogelmélet, velük szemben mégsem helyezkedik antagonisztikus álláspontra. Az analógia, melyet Rawls az igazságosság és az igazság között felállított (az igazságosság - mint írja - a társadalmi intézmények első követelménye, ahogyan az igazság viszont a gondolati rendszerek elsőrendű követelménye), sokkal gyökeresebb megerősítést találhat a személyes jogelmélet hagyományában, abban az arisztotelészi véleményben, hogy „az igazságtalanság egyenlő értékű a hamissággal”.7 7 Nikomachosi etika 1276a.
