Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - D´Agostino, Francesco - Erdő Péter (ford.) - Szilvásy László (ford.): Az igazságosság, individualizmus és szolidaritás között
AZ IGAZSÁGOSSÁG, INDIVIDUALIZMUS ÉS SZOLIDARITÁS KÖZÖTT 61 pusztán csak azért, mert azok nekik további előnyöket hoznak, az előnyöket nem élvezők csak azért tiltakoznak ellenük, mert őket azok megkárosítják; az egyetemes és ésszerű megegyezés lehetősége ebben a környezetben egyre inkább eltűnik. Az igazságosságon és a hasznosságon alapuló érvelés között, más szavakkal, teljes össze- egyeztethetetlenség van. De ez az összeférhetetlenség sokkal mélyebben gyökerezik, mint az Rawls kedvenc eljárásaiból - melyek azonban nagyon sok megjegyzésre méltó dolgot felszínre hoztak a kutatásai során - kitűnt. Amennyiben az utilitarizmus az emberi cselekvés kiszámíthatóságának lehetőségére hivatkozik, akkor feltételezi az ember értékének leszállítását valamilyen vételár szintjére, vagyis Hobbes-szal szólva „annak a szintjére, amit azért adnának, hogy képességeit használhassák”.4 Rawls alapvetően kantista beállítottsága magával hozza, hogy szerinte az embernek méltósága van, nem pedig ára. A jogalanyok radikális egyenlőségének a gondolata megköveteli, hogy a szerződést csakis ezen az alapon kössék meg. Rawls erőfeszítése arra irányul, hogy megmutassa, miként lehet az emberi méltóság alapelvét (vagy ha úgy tetszik, a szabadság elsőbbségét az érdekkel szemben) megbecsülni és megvédeni anélkül, hogy tagadnánk a szociális együttlétnek azokat a kötelékeit és feltételeit, amelyeket az minden egyénben létrehoz. Ez alapvetően - a XX. század végének szellemében újragondolva - ugyanaz a program, melyet Kant az Erkölcsök metafizikája második részében - melyet a jognak szentel - lefektetett. 7. A jogok elmélete és az igazságosság Immár elérkeztünk a posztmodern kor új igazságigényét meghatározó másik nagy témához: a jogok követeléséhez. Lehetetlen számot adni ezen a helyen arról, hogy különösen az angolszász világban milyen hatalamas mennyiségű cikk jelenik meg manapság a „jogokról”. Elegendő odafigyelni egy neves tudós megállapítására, amely egyáltalán nem tűnik alaptalannak: szerinte korunkról a jövőben úgy 4 Leviatano, (olasz fordítás), Torino 1965, I, 119. o.
