Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Gerl, Hanna Barbara - Török József (ford.): "A bárányt sietve egyétek!" : a keresztény liturgia mint anti-extázis
Hanna Barbara GERL „A bárányt sietve egyétek!” A keresztény liturgia mint anti-extázis Extázis és unalom Bizonyítás nélkül el lehet fogadni, hogy a keresztények többsége unalmasnak találja a vasárnapi templombamenetelt. Ez elsősorban azokra a keresztényekre áll, akik nem akarják többé hitüket szembesíteni a vasárnapi unalom próbatételével. Ám a „gyakorló" keresztény is fölfedezheti magában azt az átfutó gondolatot, hogy kellemes lenne már maga mögött tudni vasárnapi kötelességét... A fiatalok pedigté- vollétükkel tündökölnek. E tanulmány középpontjában a mise effajta unalmassága áll. Rendkívül jelentős dologról lesz szó, föltéve, ha különbséget teszünk kétfajta unalmasság között. Az első jól ismert és mindenki fél tőle: a percek végtelen csordogálása, amely alatt - miután az ember mindent megtett, hogy megragadja az istentisztelet szinte hozzáférhetetlen tartalmát és ezt makacsul továbbra is végtelen értéknek tartja - a résztvevő lemondást gyakorol és elviseli úgy, amint az van. Néha a figyelem ébrentartása végett segítségül hívnak néminemű zenei szórakozást; beiktatnak aktuális színezetű imádságokat, megpróbálván fölrázni a társadalmi lelkiismeretet egy utalással a harmadik világra; vagy méginkább, a beszédet gyermekek, fiatalok az evangéliumi jelenetet bemutató pantomim-játékával helyettesítik. Példaként lehet fölhozni a tömegeket vonzó katolikus találkozók „színpadi” játékait vagyis a happenings jelenlétét (megjegyezve az ilyen alkalmakkor uralkodó lelkesültséget és a feelinget). Azonban miként születhetne lelkesültség egy vasárnapi ünneplés során? És mit tesznek a szekták, hogy a fiatalokat magukhoz vonzzák és megtartsák?
