Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Jáki Szaniszló - Jáki Zénó (ford.): Angyalok, állatok és a hit fénye
ANGYALOK, ÁLLATOK ÉS A HIT FÉNYE 39 ra vonatkozó tudásunk csodáit - „Ez a tudás sokkal átfogóbb... mint az a parányi, amit a legnagyobb filozófusok nagy kínnal levezetnek az angyalokról” - vonja le Newman következtetését: „Sok csodálatos dolog van ebben a világban, de egy angyal sokkal csodálatosabb mindennél. És ha egy teremtmény ilyen csodálatos, milyen lehet a Teremtő?” De, mint mindig, Newmant sokkal jobban érdekelte az egyének sorsa, mint az emberiség kulturális sorsa vagy haladása. Hiszen egyedül az egyének menthetők meg az örökélet számára. Az „uralkodó értelem” félelem nélkül kimondta az Idea of a University művében, hogy ”a fiziológia és az erkölcsbölcselet területén fajunk haladása és tökéletesítése csupán álom, mert ellene mond a kinyilatkoztatásnak, bármennyire tetszetősen is érvelnek mellette a tudományos kutatók.” Idézve ezt a szöveget, ezeknek a beszédvázlatoknak kiadói hozzátették: „Más szavakkal, az emberiség története ezen a bolygón az Antikrisztusban és a gonoszság győzelmében végződik.” Ez a megjegyzés nagyon jogosult, amennyiben arra vonatkozik, amit Newman az angyalokról tartott és beszédében elmondott. Hisz ebben a vázlatban azokról az őrzőangyalokról is beszél, akikre Júdás és maga az Antikrisztus voltak bízva. Newman újra következetes volt. Az a Newman, aki a következetességet adta meg, mint a szentek védjegyét, itt csupán csak egy villanásnyit engedett fölfedezni a szentből, aki ő volt. A szentéletű Newman mutatkozik meg itt, aki gyökeréig szent mind teológiájában, mind angelológiájában. O az, aki a legmagasabb gátat emelte a teológiai és spirituális liberalizmus lélekpusztító szekerének útjába. Ennek a pusztításnak különféle kocsisai (és újabban kocsisnői) nagy kátyúba jutottak a csellel, hogy kisajátítsák Newmant maguknak. Ők voltak azok, akik megtették Newmant a II. Vatikáni Zsinat vezető szellemének, amely zsinaton túl gyakran saját III., ha nem IV. Vatikánumukat értették. Ezeknek előrebocsátása után könnyen el lehetne képzelni, hogy mi lett volna Newman reakciója arra a széles körben nem ismert tényre, hogy a II Vatikáni Zsinat szövegei egyetlen említésre méltó utalást sem tartalmaznak az angyalokra, őrzőangyalokra vagy más angyalokra vonatkozóan. Sőt, különös következetességgel ragaszkodnak ehhez, nem történik ezekben a szövegekben jelentős említés sem a pokolról, sem a gonosz telkekről.