Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Jáki Szaniszló - Jáki Zénó (ford.): Angyalok, állatok és a hit fénye
40 JÁKI SZANISZLÓ Nem segíthetünk azzal, hogy felidézzük Ratzinger bíboros kétségtelenül nagyon őszinte védekezését a Messori-jelentésben, ami szerint a zsinati atyák úgy érezték, hogy ilyen és hasonló utalások már nagyon mélyen bevésődtek a hívők gondolkodásába, ezért fölösleges azokat hangsúlyozni. Ez tíz évvel ezelőtt hangzott el, amikor nagyon is világosssá vált, hogy mindebből alig van valami, ami belevésődött volna az új vallásoktatáson felnevelődött fiatalabb katolikusok gondolkodásába. A hitoktatás felelősei túlságosan gyakran kerülték még a patrisztikus eredetű „katekizmus” szót is, mialatt buzgón támogatták a legújabb pedagógiai kísérleteket. Egyes hittételek (egyébként bármilyen jó szándékú) mellőzése tátongó űrt okozott a katolikus tudatban. Nagyon sok katolikus, különösen a nyugati világban, sajnálatosan kevés ismerettel rendelkezik az O- és Újszövetségben egyaránt szereplő angyalakról. Keletkeztek ugyan újabb tanulmányok az angyalokról, ám azok szerzőire nem nehéz Newman szavait alkalmazni: „jó sok ember tud írni és beszélni gyönyörűen róluk (ti. angyalokról), anélkül, hogy jobbá válnának szép szózataikkal vagy közelebb kerülnének az éghez." A szép stílus és újszerű megközelítés túl gyakran együtt halad azzal a teológiai gőggel, amely nem veszi komolyan a Tradíciót. Az így létrehozott lelki sivatag nem fog automatikusan oázissá válni az új Katekizmus következtében. A benne megfogalmazott természetfeletti valóság máris a liberálisok értelmezésének célpontja lett. Újra bebizonyítják, hogy a liberalizmus jellemzője mélyen gyökerező türelmetlenség a természetfelettivel szemben. A teológiai liberalizmus szószólói megpróbálnak kitörölni a katolikus emlékezetből mindent, ami határozottan visszavezeti a gondolkodásba az igazán reális világot, a természetfelettit. Igazán kevés van azok között, akik az utóbbi harminc évben az amerikai és európai szemináriumokban végeztek, olyan, aki képes elmondani azt az imádságot, amelyet elődeik fél évszázada még ajkukra vettek, méghozzá latinul: „Isten angyala, kedves védelmezőm, akire az O szeretete engem bízott, állj ezen a napon is oldalamon, és világosíts, védelmezz, irányíts és vezess engem.” Pedig ebben a rövid imában több egészséges teológia van, mint az angyalokra vonatkozó „teológiai kutatásokban”, amelyeket részben Emmanuel Kant írásai inspirálták, aki egyszer azt írta magáról: „Én egy arkangyal vagyok!” és mi több, ismételten állította: „Isten vagyok!”
