Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Leonard, André - Gál Ferenc (ford.): Isten minket is maga mellé ültet Krisztus által
ISTEN MINKET IS MAGA MELLÉ ÜLTET KRISZTUS ÁLTAL 29 dás, mely jelen van és mutat lefelé, a kozmosz irányába, és felfelé, vágyaink és igényeink világába. Az ember szeretné magát minden dolog mértékévé tenni, viszont őt Isten veti mérték alá. Egy kőnek, egy növénynek vagy állatnak a mértéke relative meg van határozva és az állandó. Hogy mivé válhatnak, az lényegükbe be van programozva, s általában rendelkezésükre állanak az eszközök és módok, hogy a lényegüknek megfelelő célt elérjék. Egy virágnak vagy egy lepkének az általános lényegét körülírhatjuk, ahogy ezek a lények magukban vagy közvetlen környezetükben megtalálják az utat önmaguk megvalósításához. Az embernek is megvan a lényege és természete, de az egészében alakítható és történeti. Az ember nem lépheti túl saját emberségét és nem határozhatja meg előre a benne levő képességeket. Vagyis igazában nem tudja, hogy mi van benne, mint emberben: a maga számára az ismeretlen, titokzatos jövő marad. Az emberi természetet sztatikusan és kimerítően nem lehet felmérni. Egyedül Isten tudja, hogy mi van az emberben, és ő a maga teremtő ismerete alapján saját mértéknélküliségét adja neki mértéknek. A Teremtő a forrása és a mértéke az emberi lényeg állandó alakulásban levő mértéknélküliségének. Az embernek az a képtelensége, hogy magát felmérje, még máshonnan is ered: abból az egyensúlynélküliségből, a mértéknek abból az elvesztéséből, ami az Istentől való elfordulás következménye. Az enbernek Istenhez való kapcsolata meg van sebezve, csapongó és rendetlen. Ez látható abból, ahogyan megéli viszonyát Istenhez, embertársaihoz és saját magához. A magától elidegenedett, elfordult ember nem képes arra, hogy utolérje saját lényegét és valóban azzá legyen, amivé válnia kell. 2. „Életünk Krisztussal el van rejtve Istenben” (Kol 3,3). Induljunk ki az én-te kapcsolatból. Hol van az újszülött gyermek én-je? Hol van az az én, amely az öntudat egyediségében és szuverén szabadságában fog kivirágozni? A gyermekben ez úgy szunnyad, mint lehetséges valami, amit először fel kell ébreszteni, mégpedig egy másik én által, amely már elérkezett a szellem igazságára. Más szóval: egy szerető és jóakaró én által, aki a gyermek fölé hajol és őt te-nek mondja, mielőtt még az én kialakult volna benne. A többiek még igazában nem többiek számára, még csak egy kaotikus, alaktalan
