Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Lambrecht, Jan - Bolberitz Pál (ford.): Krisztus uralma

KRISZTUS URALMA

19

milyen szabadon adja vissza. Három változtatást észlelünk a szövegben.

1. Ellenségei helyett „minden ellenséget” mond, s itt a démoni erőkre és hatalmakra is gondol, de főleg a végső ellenségre, a halálra, amelyet szintén le kell győznie. Pál különben is a 15. fejezetben a mi feltámadásunkról beszél, amelyet Krisztus visz végbe: „Ahogy Adám- ban minden ember meghal, úgy Krisztusban mindenki életre kel” (22. vers). A halál legyőzése éppen az életre való feltámasztás.

2. Az apostol nem azt mondja, hogy „Isten jobbján ül”, hanem azt, hogy „uralkodnia kell”, azaz királynak kell lennie. Az aktív uralkodás abban nyilvánul meg, hogy ellenségeit megtöri, főleg pedig a halál uralmát.

3. A zsoltárban Isten a Messiás ellenségeit teszi zsámolyul lába alá. Pál szerint a 25. versben Krisztus maga veti lába alá ellenségeit. Vagyis ő krisztológiai értelemben veszi a zsoltárt. Szemünk elé állítja a cselekvő királyt, aki minden ellensége fölött győz és a halál megsemmisítése által megszerzi az általános feltámadást.

Szent Pál apostol azért nem kerüli meg az Atyát. A hitvallásban ez áll: „Országának nem lesz vége”, vagyis Krisztus uralma örökké tart, az ítélettel nem szűnik meg. Szent Pál mindezt másképpen fejezi ki: „Ha már minden alá lesz vetve Krisztusnak, akkor a Fiú is aláveti magát az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben”. (28. vers). Természetesen ez Krisztus számára nem jelenti önmaga elvesztését (és ugyanaz áll az üdvözültekre is), üdvösségünk kezdete és vége azonban az Atya. Krisztus aktíve uralkodik feltámadása és második eljövetele között, amikor a mi feltámadásunkat is végbeviszi, s utána átadja az uralmat az Atyának. Az egész történelemnek ez a célja. Szent Pál egyszerre tárgyalja a misztériumot krisztocentrikusan és teocentriku- san.

Az apostol tehát végiggondolta a Zsolt 110,1 -et és ennek alapján tudta Krisztus feltámadásának jövőbeli dimenzióját felvázolni. Kétségtelen, hogy Krisztus feltámadása az üdvtörténet központi eseménye, de nem a történelem lezárása. Krisztus mint megdicsőült király, a gonoszság hatalmával való harca által akarja a történelem célját, a mi feltámadásunkat megvalósítani és így az Atyának mindent átadni.

Ugyanabban a fejezetben Pál apostol felszólítja a korintusiakat: „He engedjétek magatokat félrevezetni. A rossz viselkedés megrontja