Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): "Felmagasztalva minden más fölé..."

.FELMAGASZTALVA MIMDEN MÁS FÖLÉ..."

15

szeretne kiszabadulni (Róm 8,20). Azt, hogy ezeknek az uralmaknak és erőknek a hatása korlátozva marad a természetes teremtményi világra, az ilyen kifejezések mutatják: „A világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel Isten rejtett bölcsességét, különben nem feszítették volna keresztre a dicsőség Clrát” (1 Kor 2,7).

Mik tehát ezek a hatalmasságok? Ha így kérdezünk, akkor a mai hatalmi igényekre is gondolhatunk. A Kolosszei levélben a „világ elemeiről" van szó, amelyeket az emberek félénk tisztelettel vettek körül (v.ö. Kol 2,20), s ezek bizonyára a csillagok, amelyek a felfogás szerint a történelmet és az emberi életet befolyásolják (asztrológia, horoszkópok). Más helyen az államhatalomra történik utalás, amely a maga szervezettségével és ideológiájával befolyásolja a közfelfogást, bár maga az állam isteni elgondolásnak számít (Róm 13). A Jelenések könyve szerint azonban démoni irányba terelhető. Mindent bele lehet ezekbe foglalni, amiket a hívő vagy hitetlen emberek istenítenek, s amiknek maradandó vagy divat szerint változó hatást tulajdonítanak. Pál „sok állítólagos istenről” beszél (lKor 8,6), meg „ennek a sötét világnak kormányzóiról, amelyek az égi magasságok gonosz szellemei” (Ef 6,12). Heinrich Schlier erről így ír kommentárjában: „Ha ezt a kijelentést pontosítjuk, akkor általános szellemi légkörről beszélhetünk, amely hatással van az emberekre. Ez az a szellemi atmoszféra, amelyet belélegzenek, amely befolyásolja gondolkodásukat, akarásukat és cselekvésüket. Ez a szellem nem szabadon lebegő valami, hanem az ember a maga intézményeibe fogadja be, és magától értetődőnek találja”.2 Nem fölösleges, ha emlékeztetünk arra a számtalan szellemi áramlatra, amely elektromágneses hullámként légkörünket átjárja s amit a tömegkommunikáción keresztül az emberek bevesznek, mint normális szellemi táplálékot. A média-ipar önmagában nem lenne démoni, de részét alkotja azoknak az erőknek, amelyek a modern embert sok oldalról meghatározzák, s így számára a személyes szabadság sokkal égetőbb probléma lett, mint a korábbi nemzedékek számára. Melyik nem-szakember tekinti át a „világgazdaság” nagyhatalmat, amelyben ő csak sodródó porszem? Az emberiség még kézben tartja az atomerőt, vagy már szolgája lett?

2 H. Schlier, Mächte und Gewalten im N. T. 1958, 28-29.