Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): "Felmagasztalva minden más fölé..."

16

HANS URS VON BALTHASAR

Lehet vitatkozni Jacob Burchardt véleményével, hogy a hatalom gonosz dolog. Annyiban igaza lehet, hogy a hatalom más értékektől (igazságosság, jóság) elszigetelten is fellép, s akkor kísértő ereje van, ahogy látjuk Jézus megkísérlésénél vagy Dosztojevszkij Inkvizítoránál. Akik ebbe a kísértésbe beleesnek, gyakran megbénulnak vagy meg- igézetté válnak, mint a kis állat a csörgőkígyó előtt. Azért ezek az erők és hatalmak, legyenek akár természetiek, akár szellemiek, mindig „józanul és éberen” (lPt 5,8) kell velük szembesülni. Főleg azért, mert a megkereszteltek, akik „meghaltak a világnak és át vannak téve Krisztus országába”, jobban megtapasztalják támadásaikat.” „A Krisztus utáni történelem különös jellemzője a dühös támadás. A dühvei töltött atmosztféra ennek a történelemnek a szörnyű eseményeiben tombolja ki magát."3

Mégis az újszövetségi kinyilatkoztatás központi igazságaihoz tartozik, hogy Jézus győzedelmeskedett az evilági hatalmakon (Jn 16,33) és hogy ővele a hívők is győzedelmeskednek (ÍJn 5,4; Jel 2,20). Annál inkább, mert ezekről a hatalmasságokról meg van írva, hogy Krisztus győzelme után leáldozóban vannak (lKor 2,6): Ő lefegyverezte és diadalkocsija elé fogta őket (Kol 2,15). A keresztény ember ezek után megkérdezi, hogy miként viselkedjék ezekkel a valóságos, de Krisztus által legyőzött erőkkel szemben? Két alapvető válaszra utalunk. Az első Rudolf Steineré és az általa elindított antropozófiáé, amelyben „Krisztust” úgy értelmezik, mint a világi haladást ellenőrző alapvető hatalmat, amelynek a többi hatalmasság - főleg a karma és a lélekvándorlás és az egész fejlődési menet4 közepette kell magát érvényesíteni, s így gyakorlatilag ő is egy a többi hatalmasság között. Azt már sokan megjegyezték, hogy az antropozófia állításai nem járulnak hozzá a kereszténység megújulásához és gazdagodásához.5 Az antropozófiától a katolikus vallásba áttért Valentin Tomberg (munkáját átdolgozva újra kiadták6) figyelemreméltó szintézist igyekezett felvázolni „az erők és hatalmak” meg Krisztus uralma között. Azt

3 U.o.

4 Steiner sok írása közül erre hivatkozhatunk: Aus der Akasha-Chronik, 1973.

5 K. v. Stieglitz, Art. Anthroposophie, iniReligion in Geschichte und Gegenwart, 1957, 429.

6 Die grossen Arcana des Tarot, Basel 1983.