Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): "Felmagasztalva minden más fölé..."

Hans Urs von BALTHASAR

„Felmagasztalva minden más fölé...”

Pál apostol ezt írja az Ef 1,20-22-ben: „Isten (az Atya) Krisztust jobbjára ültette, minden hatalom, erő és uralom fölé helyezte... mindent lába alá vetett, sőt magát meg az egész Egyház fejévé tette.” Melyek ezek a hatalmak, amelyekről egyaránt beszél Szent Pál, Szent Péter és a Jelenések könyve?1 Szent Pál kifejezései kétségtelenül a korabeli zsidó apokrif irodalomból származnak, s a keresztény hatás alatt álló gnosztikusok is átvették azokat. Ma ugyan sokan hivatkoznak arra, hogy ezek a fogalmak időhöz kötöttek voltak és túlhaladottnak kell tekintenünk, de azért állandóan foglalkoznak velük, nem lehet őket tudatlanra venni. Azt csak körülírva határozhatjuk meg, hogy az Újszövetségben mit jelentenek. Különben ezek az erők és hatalmak a mi számunkra éppen olyan titokzatosak, mint Pál számára voltak. Természeti és szellemi erőkről van szó, amelyek az egyén és a közösség életét befolyásolják. Eredetük szerint az Istentől teremtett világhoz tartoznak, de valamiképpen elfordultak Istentől. Azt, hogy eredetileg jók voltak, a Szentírás kifejezetten hangoztatja: Isten „Krisztusban teremtett mindent az égben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, fejedelemségeket, erőket és hatalmasságokat; mindent általa és érte teremtett” (Kol 1,16). Ezért emelkedhet Krisztus minden teremtett lény fölé. Szentírásból nem olvasható ki, hogy a hatalmasságok előzetes bukása (angyalok bűne) az emberek világába is bevezette volna a bűnt, vagy hogy az embereknek Istentől való elidegenedése a teremtés erőit demoralizálta volna. Inkább arra gondolhatunk, hogy a teremtés valamilyen szükségszerűséggel alá lett vetve a „hiábavalóságnak", amelyből mint egész

1 W. Foerster, Exousia, ln: Theol. Wözterbuch des N. Test.