Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Schönborn, Christoph: Isten örökre ember is marad
10 CHRISTOPH SCHONBORN Avilai Szent Terézt is foglalkoztatta a gondolat, hogy a misztikus szemlélődésben Krisztusra mint emberre is kell-e gondolni. Az ő megoldása is az, ami Studita Theodoroszé volt. Elmondja, hogy olvasott olyan lelki szerzőket, akik ajánlották, hogy Krisztus emberségétől el kell vonatkoztatni, mert az zavarja elmélkedésüket. Szent Teréz a megoldást inkább az apostolok hitében találta meg, akik meg voltak győződve, hogy Krisztus egy személyben Isten és ember.3 Vagyis az igazi áhítat a feltámadt és megdicsőült Krisztusra vonatkozik. Még ha a szenvedő, tövissel koronázott és megfeszített Krisztusra gondolt, abban is a megdicsőült testet akarta látni. 2 Ez mindig az élő Krisztus, „aki már földi életében is isteni és emberi tulajdonságokat mutatott. Nem a sírban nyugvó Krisztus állandósult az Egyházban, hanem a feltámadt Krisztus.” Itt is előttünk áll a hit teljessége. Krisztus az isteni személy megdicsőült testével jelen van az Eucharisztiában, mint az élet kenyere, s így biztosítja az Egyházban a természetfeletti életet.34 Az „Atya jobbján levés" mibenléte a reformáció teológusait is foglalkoztatta. Kálvin hangoztatja testi jelenlétét az égben, ezért Krisztus a földön már nem is lehet jelen testi módon. Közöttünk csak fönségének erejével van jelen a Szentlélek által. Ezért Kálvin nem fogadja el a testi jelenlétet az Eucharisztiában. Az Istennel fennálló közösségnek a közvetítője nem lehet az utolsó vacsora kenyere és bora sem, hanem csak a Szentlélek, csak ő hidalhatja át a köztünk és 36 J 37 Krisztus között levő űrt. Krisztussal csak ő köt össze bennünket. Hasonló elgondolással állt elő Ökolampadius és Zwingli is. Krisztus nem lehet egyszerre a mennyben és az oltáron, ezért az Úr vacsorája csak emlék.38 Luther bővebben tárgyalta „az Atya jobbján” való tételt. Elveti azt a gyermekes elképzelést, hogy valamilyen aranyozott trónon ül. A kijelentés nem helyet jelöl, hanem Isten mindenható hatalmát, 31 Vida, c.22, 1. 32 Vida, 29,4. 33 Vida, 28,734. 34 Vida, 22,6. 35 inst. Christ. 16,14. 36 Margarete Stirn, Die Bilderfrage in der Réformation, 1977, 212. 37 Inst. Christ. IV, 17,31. 38 M. Lienhard, Martin Luthers christologisches Zeugnis, 1980, 146 kk.
