Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Schönborn, Christoph: Isten örökre ember is marad
ISTEN ÖRÖKRE EMBER IS MARAD 9 26 a „jobbja” az ismeret egységét jelenti”. A lényeg nem más, mint az isteni egység kép nélküli közvetlen szemlélete, s ahhoz Krisztus embersége csak lépcsőfok volt. „A helyreállított világban a testiségnek már nincs többé értelme... csak a léleknek van jelentősége, a szellemi tevékenységek közül pedig csak az ismeretnek".26 27 Ez a szellemi monizmus még egyszer előtérbe nyomul a keleti egyházban a képrombolás idején. Hiszen Krisztus emberségének ábrázolásánál az a fő kérdés, hogy mit tartunk mi őróla. Már Cezáreai Euszébiosz elutasította Krisztus ábrázolását azzal a megokolással, hogy emberségét igazában elnyelte isteni dicsősége. Miért kell még olyanhoz ragaszkodni, ami csak átmenet volt? Most már csak az a feladat, hogy Krisztust a maga szellemi és égi valóságában keressük. A 754. évi képellenes zsinat is „szellemi” imádást követelt. Krisztus az Atya jobbján uralkodik, azért nem kényszeríthetjük rá a földi alakot. Őt nem földi színekkel kell ábrázolni, hanem lelki szemmel nézni és tisztelni.28 A képtisztelet védelmezői között a legjelentősebb Studita Theodorosz volt. A képromboló spiritualizálók ellen az egyházi hitszabályból merített érvelést. A szerzetesek között ugyanis felmerült a kérdés, hogy nem a tökéletlenség jele-e az, hogy látható képeket használnak, és nem tökéletesebb-e, ha Krisztust szellemi képnélküliségben imádják? Theodorosz így válaszol: Aki állítja, hogy ő Krisztust lelkileg tiszteli, azért fölösleges az ikon tisztelete, az tudja meg, hogy ezzel megtagadja Krisztus lelki tiszteletét is. Ha ugyanis lelkében nem szemléli Krisztust emberi alakjában az Atya jobbján, akkor egyáltalán nem tiszteli őt, hanem inkább tagadja, hogy emberré lett.29 Ha a keresztény hívő imádsága és szemlélődése a valóságos Krisztusra akar irányulni, akkor a lelki szemlélet csak az ő megdicsőült emberségére vonatkozhat, ahogy az Atyánál van. Jeru- zsálemi Cirill szavai iagzolják, hogy ez a meggyőződés milyen mélyen gyökerezett az ősegyház hitében, amikor a keresztségre jelentkezőkhöz így szólt: „Idézzétek lelki szemetek elé az angyalok karait, Istent, a világ CJrát a trónján és egyszülött Fiát a jobbján a Szentlélekkel”30 26 Kephalaia gnostica IV, 21. 27 Grillmeier, 567. 28 Mansi 13, 336. 29 PG 99, 1288 CD. 30 Prokatechese § 15.
