Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 3. szám - Hiszem a test feltámadását - Štrukelj, Anton - Andrásfalvy András (ford.): Az üldögélő teológiától a térdelő teológiáig : teológia és szentség Hans Urs von Balthasar megfogalmazásában
AZ ÜLDÖGÉLŐ TEOLÓGIÁTÓL A TÉRDELŐ TEOLÓGIÁIG 69 életükkel közvetlenül példázták tanításukat, ami a hívők számára egyben a hit bizonyosságát jelentette. A tudás és az élet megélt egysége által lettek ezek az egyháztanítók az Egyház igazi világító(tor- nya)i és pásztorai. Nem szükségszerű ugyan, hogy minden pásztor egyúttal doktor is legyen, mint ahogy az sem, hogy minden tanító lelkipásztor legyen. A legtöbb nevezett tanító püspök „vagy maga is szerzetes volt, vagy közel állt a szerzetességhez és előmozdítójaként ismert”9. Gyakran éppen a szerzetesek azok, akik aszkétikus életükkel és a tannal egybehangzóan még kifejezettebben hangoztatják a kétféle szolgálat egységét, mint például az alexandriaiak, Jeromos és Maximusz valamint Damaszkuszi Szent János. „Püspök, szent és egyháztanító de jure azonossága a legkövetkezetesebben Damaszkuszi Szent János által vonult be a köztudatba, és így vált egyházi hagyománnyá’’10 11. Teológia és szentség szétválása A meggyőződés és élet egysége nyugaton a középkor kezdetén még magától értetődő szabály volt. A szakadás a skolasztikával köszöntött be és tovább fokozódott az arisztotelészi tan betörésével. Akkoriban minden bizonnyal sokat nyertek a teljes ismeretanyag világos, szabatos és átfogó kezelésével, de valósággal megrészegedtek az arisztotelizmus váratlan gazdagságától. A nyereség elsősorban filozófiai és csak közvetve teológiai jellegű. „(Nagy Szent) Albert, Bonaventura, Aquinói Tamás magas skolasztikája egyedülálló kairoszt jelentett, amelyben a teológia még át tudta hatni és szakrálisán értelmezte az önállósuló világi tudományt, ezzel egyúttal olyan ethoszt adott utravalóul a profán tudományoknak, amely a keresztény szentség köréből származik, így a profán kutatót is megszólítja”1 . Ettől kezdve a hasadás mind mélyebben behatolt a kétféle tudomány közé. Tamás után kezdődött a visszaesés a nominalizmusban, amely „első alkalommal állította szembe kibékíthetetlenül a (skolasztikus) 9 U.O., 197. 10 u.o., 199. 11 u.o., 200.
