Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 3. szám - Hiszem a test feltámadását - Rebić, Adalbert - Bolberitz Pál (ford.): A feltámadás hite az Ószövetségben
A FELTÁMADÁS HITE AZ ÓSZÖVETSÉGBEN 25 Megállapíthatjuk tehát, hogy ezeknek a szövegeknek a holtak feltámadására vonatkozó jelentése nem egyértelmű. A képek és kifejezések inkább csak a gyógyulást, a nemzeti-politikai-vallási újjáéledést jelentik be, nem pedig közvetlenül a holtak feltámadását, illetve Istennek a halál feletti győzelmét. Mégis ezek a szövegek szolgáltak kiindulópontul a feltámadás hitének kialakulásához. Az ószövetségi bölcsességi és apokaliptikus irodalom. Mindig akadtak hívők, akiknek vallási életében a súlypont az Istennel fennálló kapcsolat volt. A hellenista korban már megtalálható a hitbeli meggyőződés arról, hogy Isten a halál után új életben részesíti őket. így a hagyományos, burkolt hit új lendületet kapott. Az érdem elsősorban a bölcsességi és az apokaliptikus irodalomé volt. Négy szövegre hivatkozhatunk. 1. Jób reméli, hogy a halálból életre kel (19,25-27), és Istennél megkapja az igazságszolgáltatást, amit itt az embereknél hiába keres: „Tudom jól, hogy él ügyem szószólója: ő lép majd fel utoljára a földön. Ha majd fölébredek, maga mellé állít és meglátom majd testemből az Istent. Látni fogom, s ő pártfogóm lesz”. Jób tehát hiszi, hogy a halál után lesz igazságszolgáltatás, mert Isten mint szószóló, védelmező (goel) melléje áll. Szent Jeromos ezt a homályos héber szöveget egyenesen a feltámadásra értelmezte. A modern fordítások óvatosabbak. Csak az isteni igazságosság érvényesülésés hangoztatják.15 2. Iz 26,29 az úgynevezett Izajás-apokalipszishez tartozik, és a feltevések szerint valószínűleg a Kr.e. IV. században keletkezett. Ez a szöveg már valóban a holtak feltámadásáról beszél: Életre kelnek majd a holtak és halott testük feltámad. Aki a porban nyugszik, felkel és ujjong. A szerző itt kifejezetten a feltámadás szakkifejezését használja.16 A feltámadás az ő értelmezésében csak a választottakra vonatkozik, nem pedig minden emberre, ügyanakkor nem zárja ki az egyetemes feltámadást sem. Az a magától értetődöttség, amellyel beszél, mutatja, hogy ez a gondolat már széles körben ismert. 3. Dán 12,1-3 (Kr.e. 1. század) állítja világosan és egyértelműen a holtak feltámadását. A szerző meg van győződve, hogy Isten azoknak, akik hitüket vérük árán tanúsították, az erőszakos halál után új életet 15 V.ö. R. Martin-Achard, La Mórt, mint föntebb... 117, 16. 16 D. Vermayen, Du prophéte Isaie, Paris 1977, 345 kk.
