Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 3. szám - Hiszem a test feltámadását - Rebić, Adalbert - Bolberitz Pál (ford.): A feltámadás hite az Ószövetségben

22

ADALBERT REBIC

l

dolgozni, sem tervezni nem lehet, Ott nincs sem tudás, sem bölcsesség (Préd 9,10).

Az Ószövetségben a halált legföljebb mint a bűn következményét fogták fel (MTörv 30,15; Lev 1 8,5; Ám 5,6; Péld 2,18; 3,1).6 Kivétel az igazak halála, akik hosszú és gazdag élet után békében térnek meg őseikhez (Tér 15,15; 25,8; 35,29). De feltámadásról itt sem beszélnek.

2. A teremtő Istenbe vetett ószövetségi hit alapvető eleme lett a feltámadás hitének kifejlődéséhez. Izrael lassan értette meg - éspedig a saját történetében - Isten nagy tettei alapján, hogy ez az Isten a maga szuverenitásában, teremtő erejében, igazságosságában és sze- retetében végül is legyőzi a halált. Kezdettől fogva megvolt a meggyőződés, hogy Istennek hatalma van az élet és a halál felett (lSám 2,6; MTörv 32,29). Különösen a zsoltárok dicsőítik Istennek ezt az egyetemes hatalmát. Róla fel lehet tételezni, hogy ha semmiből teremtette az embert, akkor a halálból is életre keltheti (Ez 27; 2Mak 7,23).

3. A hit kibontakozásához hozzájárult a biblikus antropológia is, amely szerint az ember egységes, és nem összetett lény (szemben a görög felfogással). Nem összetéve van testből és lélekből, hanem egyszerre test és lélek. Élete nem gondolható el test nélkül, a lélek test nélkül nem élhet. Az élet hordozója az a test, amely porból lett, tehát múlandó. Az Istentől jövő élet teszi elevenné (Tér 2,7). Ez az életelv azonban nem ugyanaz, mint a görög filozófia „pszüché”-je. Az Ószövetségben nincs szó valamilyen, a testtől függetlenül létező lélekről, amely az élet igazi hordozója lenne. A test és a lélek egységet alkotnak. A léleknek testté kell válni, hogy létezzék. Ennek megfelelően a halálban bevégződik az ember igazi élete. Az Ószövetség korábbi könyvei nem ismerik a halhatatlan lélek fogalmát. A halálban az ember leszáll az alvilágba (Sheol), és nem mint lélek létezik, hanem mint pszichoszomatikus egység, de valamilyen csökkentett árnyszerű létben. Az alvilágban csak az „árnyak” (refaim, Íz 14,9; Zsolt 88,11) léteznek. Az ősi korban úgy tudják, hogy az alvilágból nincs visszatérés (Jób 7,9; 14,7; 16,22). Néha már a súlyos betegséget is úgy veszik, mint leszállást az alvilágba (Zsolt 30,3), s a gyógyulást pedig, mint az onnan való felemelkedést.7

6 P. Grelot, De le mórt á la vie éternelle, Paris 1971.

7 V.ö. R. Martin-Achard, Resurrection... mint föntebb.