Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Balthasar, Hans Urs von - Gál Ferenc (ford.): Teremtés és Szentháromság
TEREMTÉS ÉS SZENTHÁROMSÁG 7 csak látszólagos, megtévesztő képződmény, ezért nem számíthat igazi párbeszédre. Az ószövetségi nép nem bukott el ezen a kísértésen, de csak azon az áron, hogy félretett mindenféle filozófiai magyarázatot és a talányt a maga keménységében elfogadta. Ennek igazolása az, hogy nem töprengett a hallhatatlanságon, mint az isteni szférába való belépésen és a Jób könyvében felvetett kérdéseket is megoldás nélkül hagyta. A titkok melletti kitartást igazolja az is, hogy a bálványimádást gúnnyal illették, de megértéssel voltak azok iránt, akik Istent műveinek szépségén keresztül keresték (Bölcs 13,1-9). Éppen ebbe a csapdába esik egy zsidó, amikor ezekről a kérdésekről filozofál (Spinoza: Isten egyenlő a világgal), s innen magától következik a lépés az ateista értelemben vett messiánizmus felé. Az ember, az Isten képmása, megszegve a képtilalmat, magát teszi meg Isten képévé. A bibliai témakörön kívülálló filozófiák oldaláról még egy egyensúlyt lehetne megkísérelni, t.i. az újplatonizmusét: Az Egy, az Egyetlen kisugározza magát és ezzel létrehozza a kozmikus fokozatokat (szel- lem-lélek-anyag), s ezek a fokozatok azt a lényeges jelet viselik, hogy visszafelé, az Egy felé sóvárognak, hogy „hátha rátalálnak” (ApCsel 17,27). A Plotinosz által elgondolt egyensúlynak az ára azonban a fel nem oldható dualizmus: Olyan misztika, ahol az Egy-nek a „megtalálása” az igazság egyetlen kritériuma? Vagy olyan filozófia, amely a létet mint „tökéletes gömböt” szemléli, s ahol a világ nem egyéb, mint az istenségből való kifolyás és oda való visszatérés? Tehát ez is csak elképzelt egyensúly, ahol természetesen sok hipotézis és változás lehetséges. Az egyetlen kiút az Isten Fiának emberré levése, aki Istenben „a másik” anélkül, hogy áttörné a lényegi szeretetegységet, és ahol a Fiú a Szendétekben az Atyával való szeretetegységet úgy mutatja be, mint az egység ősforrását. Ez az egység nem más, mint az emberré levés értelme: a kereszt és benne a szeretet megdicsőülése mint „feltámadás”. Ez az Istentől adott bizonyíték nemcsak abban áll, hogy a kereszten a bűnös, az Istentől elfordult világ megváltva visszatér, hanem annak a ténynek az igazolásában is, hogy a teremtés Istennel szemben a „másik” lehet, mivel Istenben is kell lenni „másiknak”, hogy ő mint szeretet egy legyen. Biztos, hogy a kereszt a világ megváltása, de az elesésnek és a látszatnak minden filozófiájával
