Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Balthasar, Hans Urs von - Gál Ferenc (ford.): Teremtés és Szentháromság
6 HANS CI RS VOM BALTHASAR láthatatlan Isten lényegének és hatalmának felismerésétől (Róm 1,19), jótéteményeinek megvallásától (ApCsel 14,18) és a megkezdett párbeszédtől eltávolodott. Az Isten szava és lelke által végbement teremtés nélkülözhetetlen azoknak az igazságoknak a kinyilatkoztatásához, amelyek az Ige emberré levésében az újat és a teljességet jelentik. De az nincs belefoglalva, hogy a bűnbe esett ember a teremtés és az emberré levés között a maga számára felismerhető evolúciót megalkothatta vagy követelhette volna. Az Ószövetség az embert Isten képmásának mondja ugyan, de kifejezetten megtiltja neki, hogy Istenről képet „faragjon", mert az szükségszerűen az emberre hasonlított volna, nem Istenre, mint ahogy ezt a mítoszok igazolják. II. A teremtés teológiájában, ahogy az az Ószövetségben előttünk áll, meg kell látnunk a ragyogó fényt és a kifürkészhetetlen talányt. (A régi filozófiákban és mítoszokban a teremtés elvész a panteista monizmus- ban vagy a semmitmondó emanációban). A megfejthetetlen talány az, hogy az „egyetlen Egynek” (MTörv 6,4) miért van szüksége valami „másra”. Biztosan nem azért, hogy általa és benne kapjon valamit, ami méltó a szeretetére. Ezt kizárják azok a kijelentések a kinyilatkoztatásban, amelyek szerint Isten számára a világban nincs fontosabb és szeretetre méltóbb, mint a választott nép (MTörv 7,7). Viszont ez a kiválasztás teljesen ingyenes és az ok Istenben van, nem a népben. Miért keres tehát isten másikat? Az idézett szentírási hely azt kívánja a néptől, hogy szeresse Istent teljes szívéből és minden erejéből. De az méltatlan volna Istenhez, hogy képmásának korlátozott és gyarló szeretetére vágyakozzék. Továbbá a Szentírás kifejezetten tanítja, hogy a teremtés, az emberrel való párbeszéd valódi leereszkedés, kegy és kegyelem, nem pedig dicsőítésre váró lelkűiét. Tehát az a kérdés, hogy a teljesen független Isten miért választja szabadon ezt a világot, a teremtés teológiájának vonalán megválaszolatlan marad. Az említett filozófiai kitérők önmagukban érthetők és elkerülhetetlenek. Hiszen a teremtmény nem azon a létsíkon áll, mint a Teremtő, ezért világunk vagy egy lesüllyedt világ (Platon), vagy pedig az igazi léttel szemben
