Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Balthasar, Hans Urs von - Gál Ferenc (ford.): Teremtés és Szentháromság

Hans Urs von BALTHASAR

Teremtés és Szentháromság

i.

Az Újszövetségi Szentírásban ilyen kijelentésekkel találkozunk: Krisztus az egész teremtés elsőszülötte, minden általa és érte lett, minden őbenne áll fenn (Kol 1,15-17), Isten őt tette a mindenség örökösévé s általa teremtette a világot (Zsid 1,2), minden az Ige által lett (Jn 1,3). Ezek csak annak a hitnek az alapján érthetők, amely azt tanítja, hogy a názáreti Jézus személy szerint az Isten Fia. Ez a hit egyben azt is állítja, hogy a Szentlélek áthatja és teljessé teszi a világot, amelyet az Atya a Fiú által alkotott.

Az egy Isten hármasságának a megtestesüléssel fennálló kapcsolata ébreszt rá arra, hogy a teremtés léte, alakja és értelme végső fokon a Szentháromságban van megalapozva, s ehhez hasonló dolgot nem találhatunk a világ történetében. Semmiféle vallástörténeti analógia nem mérhető hozzá, s nem is találunk hozzá semmiféle bevezetést, még akkor sem, ha a Ter 1,1-3-ban a teremtő Istenről, a mindent létre szólító szaváról és a vizek felett lebegő leikéről hallunk. Ugyanezt mondhatjuk a Bölcsesség könyvének 9. fejezetéről, ahol Isten mindent birtokló bölcsességéről és szent leikéről van szó. Ezek csupán az egyetlen Teremtő sajátságai. Ugyancsak nem lehet alapja a filozófiának a szentháromsági modell olyan formában, hogy az bizonyítható módon fokozatosan végigvonul a történelmen és Jézus Krisztus alakjában megtalálja minden előbbi beavatkozás végérvényes igazolását (Hegel). Egy ilyen rendszer megalkotásához arra lenne szükség, hogy az ószövetségi absztrakt monoteizmust meg egy éppen olyan absztrakt görög sokistenhitet egymással szembeállítsanak, mint egyyenértékűeket, hogy abból a konkrét keresztény szintézis létrejöjjön, s abba belehelyezzék az Isten emberrélevését és annak szentháromsági struktúráját, hogy azok egymást kölcsönösen igazolják. Egy