Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Reinhardt, Klaus - Gál Ferenc (ford.): Új utak a mai krisztológiában
ÚJ UTAK A MAI KRISZTOLÓGIÁBAN 47 miért hangoztatja Schillebeeckx annyira, hogy a tanítványok hite nagypénteken nem szűnt meg teljesen. A kritika azonban épp itt lép közbe.37 Igaz az, hogy a tanítványok a kereszt láttán nem vesztették el hitüket és reménységüket? A kérdés akkor súlyos, ha meggondoljuk, hogy Jézus ezzel az igénnyel lépett fel: vele az Isten országa elérkezett. De hogy Jézus kereszthalálával ez az igény nem semmisült meg, s hogy Isten Jézust feltámasztotta és a világ urává tette, azt nem lehetett a földi történetből levezetni még utólagos elmélkedéssel sem. Szükség volt valamilyen megrázó eseményre, amit csak Isten adhatott, és meg is adott Jézus feltámasztásával. Ezzel pedig Jézus személye sokkal nagyobb mértékben vált a hit alapjává, mint Schillebeeckx feltételezi. A megdicsőült Krisztus ugyan azonos a földi Jézussal, de ő a feltámadás által átment egy más, történelem fölötti, eszkatológikus létrendbe, s a tanítványok hitét csak a vele való találkozás ébreszthette fel. Ebben az összefüggésben hasznos volna felidézni a dialektikus teológiának a liberális Jézus-teológiával való vitáját. Ahogy Schillebeeckx a húsvéti megjelenéseket értelmezi, abban az eljárásban szakítást lát az évszázados hermeneutikai hagyománnyal.38 39 Valójában azonban a magyarázat sok hasonlóságot mutat a liberális Albrecht Ritschl-ével és Wilhelm Hermann-éval. Ezek tapasztalati teológiájukat a történeti Jézusra alapozzák, viszont velük szemben a dialektikus teológia képviselői, Emil Brunner és Karl Barth azt hangoztatták, hogy a Krisztusba vetett hit alapja a történelmen túl van, Isten feltámasztó tevékenységéOQ ben. Noha ők túl is hangsúlyozták a folytonosság hiányát a történeti Jézus és a feltámadt Krisztus között, az érveik mégis megfontolandók. Úgy látszik, hogy Schillebeeckx a történeti Jézus és a megdicsőült Krisztus közötti egységet fenntartja,40 és a súlypontot egy kissé a földi Jézusra mozdítja el, de következtetéseiből világos, hogy látásmódja lényeges pontokra vonatkozik. Ha ugyanis a húsvéti hit kialakulását nem egyszerűen Jézus kegyelmi hatásából értelmezzük, mint Schillebeeckx, hanem „felülről”, vagyis a megdicsőült Krisztussal való találkozásból, akkor egészen más értékű húsvét utáni hitbeli állítást 37 R. Pesch, In: Theologische Quartalschrift 153 (1973) 201 kk. 38 Schillebeeckx, Jesus, 623. 39 J. Moltmann, Anfänge der dialektischen Theologie, 1966. 40 Schillebeeckx, 569.
