Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Reinhardt, Klaus - Gál Ferenc (ford.): Új utak a mai krisztológiában
46 KLAUS REINHARDT Ahogy Kasper, Küng és Schillebeeckx művei mutatják, a katolikus teológusok között általában egyetértés van abban, hogy a húsvéti eseményeket nem lehet szubjektív képzeletekkel vagy látomásokkal magyarázni. Mindnyájan vallják, hogy Isten Jézust személy szerint a feltámasztotta. A különbség arra a kérdésre adott válaszban van, hogy a tanítványok hogyan jutottak el a húsvéti hithez. Az újszövetségi elbeszélések elsősorban a megjelenésekre utalnak. Schillebeeckx itt hozza az új feltételezést.35 Szerinte Jézus megjelenései - távol minden természetfeletti hókusz-pókusztól36 - csupán irodalmi formák, amelyekben a tanítványok húsvéti tapasztalásukat kifejezték, de az igazában megtérés-élmény volt. Schillebeeckx a folyamatot így jellemzi: Jézus kereszthalála megrendítette a tanítványokat, elhagyták őt és elfutottak. De a beléje vetett bizalmuk nem szállt el teljesen. Inkább kishitűségről volt szó, s így marad fogódzó pont a húsvét utáni megtéréshez. Ebben a megtérési élményben megtapasztalták, hogy Jézus megbocsátotta átmeneti gyengeségüket, azért most véglegesen feléje fordulnak. Megvilágosodik előttük, hogy Jézus életének egészével az üdvösséget képviseli. Ebben a megtapasztalásban megbizonyosulnak arról is, hogy Jézus nem maradt a halálban, s mindezt a feltámadásról szóló híradásba foglalják bele. Megértik, hogy Jézus azonos az eljövendő bíróval, aki mindenről Ítéletet mond, s azzal teszik meg az apostolok az első alapvető lépést a krisztológia felé. Ez azután Jézusnak mint Logosz- nak, mint Isten Fiának a megvallásával végződik. Ennek az egész folyamatnak az elején Schillebeeckx szerint a tanítványok megtérése áll. A megtéréshez a fogódzó pontot a Jézussal való közösség és az Isten irgalmáról szóló tanítás adta, de abban végül is Isten kegyelemközlő tevékenysége volt döntő, amit Jézuson keresztül adott neki. A húsvéti eseményekről való beszámolójukban ezeket fejezik ki. Viszont ebben a problematikus értelmezésben először is feltűnik, hogy ebben a Krisztus-hitben milyen kevés szerep jut magának a megdicsőült Krisztusnak. Schillebeeckx ugyan az apostolok húsvéti tapasztalatát a megdicsőült Úrra vezeti vissza, a hitük mégis elsősorban a földi Jézusra való visszaemlékezésen nyugszik. Itt érződik, hogy 35 Schillebeeckx, Jesus, 284-354. 36 U.o. 576.
