Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Reinhardt, Klaus - Gál Ferenc (ford.): Új utak a mai krisztológiában
44 KLAUS REINHARDT meg: „Számomra a Kalcedon az összetett, sokoldalú hagyományos magyarázatoknak a legnagyszerűbb és legmerészebb egyszerű összefoglalása, amely a mindent egybefogó központra mutat: az Isten Fiára, aki egylényegű az Istennel és egylényegű velünk. Kalcedon a történelemben jelenlevő kísérletekkel szemben Jézust valóban teológiailag magyarázza. Én az egyetlen megoldást látom benne, amely megfelel a széleskörű hagyományoknak és a jelenség teljes erejét tükrözi. Minden más magyarázat valahol túl szűk, minden más fogalom csak egy részt ragad meg és a másikat kizárja. Csak itt találkozunk az egésszel.”29 Vagyis a régi zsinatok kijelentései a régi Jézusról az igaz Istenről és igaz emberről nem túlhaladottak. A teológia jövője éppen az, hogy jobban behatoljon a kijelentések értelmébe. A háromságtant krisztológia, amelyet W. Kasper és mások képviselnek, éppen ezt akarja megvalósítani. Nem egyszerűen a régit ismétli, hanem három ponton tovább lép: 1. Jézus személyét az Atyához való viszonyban szemléli. Önmagában a „háromságtani krisztológiát” félre lehetne érteni, mintha az elméleti témákat vetne fel és mintha az istenség és az emberség viszonyával kezdődne. De nem erről van szó, hanem a történeti Jézusnak az Atyához való viszonyáról, illetőleg ennek a belső isteni viszonynak a kinyilatkoztatásáról. Ilyen beállításban az Isten és ember egysége és Jézus emberi személyiségének problémája könnyebben érthető.30 2. Rámutat a krisztológia és a pneumatológia összefüggésére. Magától értetődik, hogy a háromságilag megalapozott krisztológiában Jézusnak nemcsak az Atyához való viszonya mutatkozik meg, hanem a Fiú és a Szentlélek küldetésének kapcsolata is. Ahogy Istenben az Atya és a Fiú egysége fejeződik ki, úgy kapja meg a Fiú küldetése a maga teljességét a Szentlélek küldetésében. Hiszen a Szentlélek egyesíti Jézuson keresztül az embereket az Atyával. Itt egyébként csak utalunk a krisztológiának annak az előnyére, amely a pneumatológiá- val való kapcsolatból származik. így a Jézus személyéről szóló tanítás szervesen összefügg a megváltástannal. Továbbá a pneumatológia mutat rá arra, ami az alulról elinduló krisztológiának is igénye, hogy t.i. Jézus rendkívüliségét nemcsak hinni kell, hanem meg is kell 29 J. Ratzinger, Dogma und Verkündigung, 1973, 137-140. 30 W. Kasper, Christologie von unten? 165-170.
